Klára jó kolléganő volt. Kedves, jóindulatú, szolgálatkész. Az anyja egyedül nevelte őt és a nővérét. Apjuk még kiskorukban elment külföldre szerencsét próbálni. Ott beépült egy családba és elfelejtett visszajönni. Nóra az elsőszülött lány szívrendellenességgel jött a világra és ő komoly gondot jelentett számukra. Klára türelmes, jó testvér volt, sokat segített az állandóan betegeskedő nővérének. Róla tudták, hogy csak addig lesz viszonylag elfogadható az élete, amíg az anyja él és a gondozására is képes lesz.
Klára és Gergő már négy éve jártak együtt. Ebből három évet a kötelező katonáskodással töltött a fiú és Klára hűségesen megvárta. Amikor lehetett mindig ment a laktanyákba látogatóba, vagy a fiú jött hozzá. Most néhány hónapja szerelt le. Boldogan tervezgették a jövőjüket. Biztos volt, hogy Klára féléven belül lakáshoz jut, a kiutalást már megkapta. A lakás helyszínrajza ismeretében nézegették a bútorboltok kínálatát és próbálták a leendő otthonukat berendezni. Izgalmas és szép napokat éltek át.
Egy vasárnap délután együtt sétáltak és beszélgettek. Gergő vitatkozós hangulatban volt. Az eddigi megállapodásuktól eltérően, egyszerre semmiben sem értett egyet Klárával. Szerinte semmi értelme, még közel félévet várakozni. Azt javasolta, hogy másnap reggel menjenek el, időpontot egyeztetni a házasságkötésükhöz és minél előbb esküdjenek meg. Klára tiltakozott. Nem akart férjhez menése után is úgy élni, hogy a nővére miatt, éjjel-nappal bármikor orvosra várakozva izguljon. Főleg nem állt szándékában Gergőt ebbe bevonni. Neki erről úgyis eleget mesélt már. A fiú ezúttal teljesen új oldaláról mutatkozott be. A sok éve logikusan gondolkodó Gergő, most teljesen megvadult. A vitájuk annyira elfajult, hogy Gergő azt mondta: „Klára, jól gondold meg amit mondtam. 24 órát adok rá! Ha addig nem kapok kedvező választ, megkérem a nővéred kezét!” Klára először levegő után kapkodott, majd úgy gondolta Gergő ezt az őrültséget nyilván nem gondolhatja komolyan. Ez egyébként nem is az ő Gergője, de majd erre a lehetetlen hangulatra alszik egyet és magához tér. Ő hazament és nyugodtan lefeküdt aludni.
Másnap este csengettek. Klára sietett ajtót nyitni, gondolta biztosan Gergő jött hozzá. Valóban ő volt ünneplő ruhában, a kezében egy csokor virággal. Valami köszönésfélét mormolt, azután besietett a lakásba. Megkérte Nóra kezét, aki boldogan igent mondott. Hamarosan összeházasodtak. Klára pedig elment a messze idegenbe az édesapját megkeresni.
Kiss Lászlóné
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése