Szilánkok 1 - Csaknem 60 éve történt

Irén és Laci házasságkötésre várakoztak, a két tanúval. Nem volt pénzük vendégeskedéssel egybekötött esküvőre, így gondolták, hogy különösebb cécó nélkül, csendesen egybekelnek. Többen is várakoztak, késésben voltak az esketésekkel. Volt lehetőségük egy kis beszélgetésre. Derűs volt a hangulatuk. Laci tanúja a következő, éppen idevágó viccet mesélte: „ Egy gróf kisasszony és a lovásza egymásba szerettek. Mivel szerettek volna együtt maradni, kénytelenek voltak megszökni a kastélyból. A bősz atya detektívet fogadott a keresésükre és napi tájékoztatást kért tőle. A detektív jó szimatának köszönhetően hamarosan megtalálta az ifjú szerelmeseket, még pedig Olaszország egyik városában. A gróf kérésének megfelelően naponta táviratban közölte a tapasztalatait. Ezek például a következőképpen íródtak: „bementek egy üzletbe, 10 perc múlva kijöttek, minden rendben.” Bementek egy épületbe, 2 óra múlva jöttek ki, minden rendben.” Napokig így írogatott, míg végül a következő táviratot küldte: „bementek egy épületbe egy félóra múlva kijöttek, minden reménytelen, holnap otthon személyes tájékoztatásra jelentkezem önnél!”

Találkozásukkor a gróf rögtön a lényegre tért:-tulajdonképpen mit jelentenek a táviratok végén azok a „minden rendben”, illetve „minden reménytelen” című utóiratok. A detektív a következő választ adta: a minden rendben azt jelentette, hogy nincs ok aggodalomra, mert még semmi komoly lépés nem történt. A minden reménytelen viszont azt sugallta, hogy sajnos már késő, már nincs mit tenni, mert már összeházasodtak. De miből következtet erre, kérdezte a megrémült atya. A detektív készen állt a magyarázattal: minden alkalommal a fiú udvariasan a kisasszonyt előreengedte, kivéve az utolsó esetet amikor egy Házasságkötőteremből léptek ki. Ekkor láttam, hogy már megesküdtek, mert az ifjú férj a feleségével már nem udvariaskodott, ő lépett ki elsőnek.”

Jót derültek ezen a viccen. Végre szólították őket az esketésre. Bementek, minden rendben megtörtént. Mikor véget ért a szertartás az újdonsült házaspár elindult a kijárati ajtó felé, mögöttük a két tanuval. Odaérve az ifjú férj „udvariasan ajtót nyitott magának és kilépett az előtérbe.” A tanuk mosolyogva összenéztek, majd Laci tanuja halkan megjegyezte:-”Lacikám, én a viccemet nem tanmesének szántam!”

Kiss Lászlóné

Forrás