Laci taxival vitte haza, a klinikáról a feleségét a kisbabával. Utána visszament a munkahelyére. Irén tisztába tette a kicsit és etetni akarta. A csöppség azonban figyelmen kívül hagyta a rendszeres három órás szoptatási időt és nem akart enni. Csak sírt folyamatosan. Anyuka vizsgálgatta a szokatlan jelenség okát, ennek keretében belenézett a gyerek szájába is. Rémülten látta, hogy a nyelvecskén egy kis fehér folt van. Ez még klinikai szerzemény, tehát ezért sír és nem eszik a baba. Tudta, hogy sürgősen el kell menni az Anya és Csecsemővédő Intézetbe, mert hamarosan véget ér a rendelési idő. Segítségre nem számíthatott. Telefon nem volt. A lift nem működött. Változatlanul négy magas emeletet kellett, oda-vissza megjárni. Méghozzá egy olyan csomaggal, aminek az épsége mindennél fontosabb. De,ha nehéz letenni nem lehet. Ezenkívül Irén olyan gyengének érezte magát, hogy alig állt a lábán. Most azonban nem volt idő tépelődésre. Igyekezni kellett. Bepólyálta hát a kislányát, azután egy meleg plédbe is becsomagolta. Szatyorba rakott neki egy tisztasági csomagot és közé tett egy cumisüveg teát. Ő is felöltözött, a szatyrot a karjára fűzte, a babát felvette. Kétségbeesetten, félve elindult az ajtó felé.
Ebben a pillanatban, kívülről valaki kopogott. Irén ajtót nyitott és ott állt Jóska az öccse, aki azért jött, mert tudni akarta, hogy mi van velük. Itt tanult a fővárosban és kollégiumban lakott. Ha tehette meglátogatta a nővérét. Nem tudta, hogy már meg van a baba. Azt gondolta, valószínűleg nem is lesznek itthon, akkor majd a háziaktól érdeklődik felőlük. De, hogy sikerült találkozni, nagyon megörültek egymásnak. Minden probléma megoldódott. A délceg fiatalember játszi könnyedséggel vitte a kis pólyást. Irén megkönnyebbülten lépkedett mellette. Hálával gondolt arra, hogy lehet olyan véletlen, ami kimeríti a családi együttérzés fogalmát!
Kiss Irén
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése