Miközben a buszra vártam, jöttek oda még néhányan,
Egy ifjú pár két gyermekkel, túláradó szeretettel.
Tán két éves a fiúcska, Mózes kosárban a húga,
Olvadó gyönyörűséggel, őrzik álmát kedvteléssel.
Boldogságtól fénylik szemük, átható a tekintetük,
Látszik mindenük a bébi, mindkét szülő gonddal védi.
Tekintetük cirógatja, egymás kezét szorongatva,
Apa, anya összebújik, sok kis puszi záporozik.
Ezalatt a nagyobbacska többször felmászik a padra,
A támláról lóg fejjel le, senki sem reagál erre.
Leül, egy-két percig marad, majd leszáll és odébb szalad,
Kiáll a járda szélére, én libabőrős leszek tőle.
Botladozik el is esik, a buszra várók felemelik,
Könnyben úszik két kis szeme, a sors furán bánik vele.
A szülők semmit sem látnak, ha úgy tetszik odébb állhat,
Nagyon szánlak szegény gyermek, kirekesztve szörnyű lehet!
Kiss Lászlóné
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése