2018. november 23., péntek

Szilánkok 9 - Így is lehet szeretni?

 Ervin jó kedélyű férfi volt, kollégái sokat vidultak az élcelődésein. Egyszer csak betegesen szótlan lett. Nem mosolygott, inkább tépelődőnek látszott. Bizonyára valami komoly gond emésztette. Pedig alig két éve nősült. Azt vette el, akit szeretett. Mind a ketten jól kerestek. Betegnek sem látszottak. Akkor meg mi lehet az oka, hogy Ervin arcáról lehervadt az a mosoly, ami rá szinte állandóan jellemző volt. A környezetében mindenki észrevette a változást és faggatni kezdték. Egy alkalommal mondta, hogy szívesen megosztaná a nyomasztó bánatát a kollégáival. Habár tudja, hogy csak együtt érezni lehet vele, a felelősséget úgyis neki kell vállalni.

„Néhány évre vissza kell mennem, – kezdte a mondókáját – ha azt akarom, hogy mindent megértsetek. Egyetlen és késői gyerek voltam az egész családban. Így a szüleimen kívül, a nagynénik és nagybácsik is agyon kényeztettek. Ezenkívül, mindenkitől én örököltem. Érdekes módon, én még így is takarékoskodtam, ha nem is kellett volna feltétlen azt tennem. Mikor Lindát megismertem, jómódú polgárnak számítottam. Na, de aztán Lindával, minden megváltozott. Ő a fondorlatos bűbájosságával, szinte észrevétlenül rászoktatott arra, hogy minden este vacsorázni vigyem. Rövid idő alatt elfogyott a megtakarított pénzem. Azután sorra a nyakára hágtam az örökségekből lekötött összegeknek is. Majd eladásra kerültek a Velencei-tó melletti telkek.

Közben Lindát feleségül vettem. Igyekeztem rászorítani az otthoni vacsorákra. Kezdetben választékos hideg ételcsomagokat vásároltam. Nem nagyon tettszett neki. Meleg vacsorákat akart, főzni viszont nem volt hajlandó. Felajánlottam a kuktáskodásomat, az sem hatotta meg. Ha kellemes estét akartam, el kellett vinni vacsorázni. Különben elviselhetetlenül viselkedett. Szerettem őt és engedékeny voltam vele. Ő is jól keresett, de nem adott haza egy fillért sem. Mindent magára költött. Mindig divatosan öltözködött és sok ruha kellett neki. Ma már nincsen más vagyonom, csak a lakásom. Abból is az értékesebb tárgyakat pénzzé tettem. De most jön a java, hozzányúltam a vállalatnál rám bízott értékekhez. Ezt valaki felfedezte és jelentést tett az illetékeseknél. Már bejelentkezett a revízió és én menthetetlenül lebukok.”

Néhány perces szünetet tartott. Az irodában döbbent csend uralkodott. Ekkor Ervin keserűen felkacagott és a következőképpen folytatta: „most már tudom, mikor kellett volna Lindát végleg elhagynom! Képzeljétek, még udvaroltam neki, mikor egy este feljött hozzám. Méltatlankodott, hogy még nem vagyok indulásra készen. Én hivatkoztam a zord időjárásra, a lakás barátságos melegére. Természetesen arra is, hogy jó lenne itt nálam édes kettesben egy estét eltölteni. Nagy nehezen beleegyezett. Akkor én megkértem, hogy készítsen tojásrántottát, mert én nagyon szeretem. Felütötte a tojásokat, valószínűleg életében először. Belekerült egy sereg apró tojáshéj. Szóltam érte. Ő azt mondta, ha kész a rántotta, majd könnyebb lesz kiszedni. Emlékezetes vacsora volt mondhatom!”

Néhány nap múlva Ervin előzetesbe került. Linda neves védőügyvédet fogadott neki. Végül két év börtönbüntetésre ítélték. Linda azonnal benyújtotta a válókeresetét. Gyorsan elválasztották őket. De Linda még gyorsabban a felesége lett a védőügyvédnek. Jóval később derült fény arra, hogy Linda buktatta le a férjét, aki mellett „becsületére legyen mondva” kitartott az utolsó fillérig. Pedig már hónapokkal előtte, szerelmi viszonyt folytatott az állítólagos „védő” ügyvéddel.

Kiss Lászlóné

Forrás

Szilánkok 9 - Gyerekszáj

A két éves Péterke
Egyszer cukorkát kapott,
A zacskót szorongatva
Ült és nem játszogatott.

Mellé ült szép csendesen
Az öt éves Gáborka,
A sok színű csomagot
Vágyakozva mustrálta.

Péter bájos mosollyal
Még közelebb húzódott,
Gabika, nem adok! - Jó?
Halkan csak ennyit mondott.

Kiss Lászlóné

Forrás

Szilánkok 9 - Két házasság?

Laci derűs hangulatban érkezett haza. Szokatlanul érzelmesen üdvözölte a feleségét. Úgy nézegette, mint aki először látja. Az arcát, haját simogatta, majd többször magához ölelte. Nem akarta elengedni, mintha attól tartana, hogy elveszíti. Irén végül nevetve megkérdezte, hogy minek köszönhető ez a nem éppen mindennapi viselkedése.

Laci vacsora közben elmesélte, hogy el kellett menni az anyakönyvi hivatalba, mert sürgősen szüksége volt valamihez, egy házassági anyakönyvi kivonatra. Ott érte azután a nagy meglepetés. A kiállított házasságlevelet kézbe adták. Ő csupán egy pillantást vetett rá és rögtön felfedezte benne a szarvas hibát. Az iraton Laci a valóságtól eltérően, kerek tíz évvel később született. Visszaadta az iratot és kérte, hogy javítsák ki. Közölték, hogy ez így került bejegyzésre és ennek alapján nem áll módjukban más adatokat beírni. Egy sereg aktát Laci kezébe adtak. Kérték, hogy menjen vele két szinttel feljebb egy irodába, ezt ott tudják korrigálni. Mert így, tulajdonképpen érvénytelen a házasságuk.

Laci huncut mosoly kíséretében megfogta felesége kezét és folytatta az elbeszélését: „tudod nagy gondban voltam, hogy mit tegyek. Nem is sejthettem, hogy ilyen könnyen visszatérhet a független legény életem. Alapos megfontolást igényelt, hogy kell-e nekem ez a házassági kötelék. Végül úgy döntöttem, felmegyek és elintézem.” Érzelgősen ölelgette, csókolgatta az asszonykáját, azután újra megszólalt: „Csöpikém, most pedig ünnepeljünk, mert ezentúl minden évben két házassági évfordulónk lesz!”

Kiss Lászlóné

Forrás

2018. május 7., hétfő

Lacikám 90-dik születésnapjára

Nem tudom, hogy meghatódjak, vagy tréfálkozzak most veled?
Hogy szeretettel, vagy mókásan, írjam én a versemet!
Annyi minden történt velünk, az első találkozásunk óta,
Több kötetnyi könyv lehetne, és nem csak néhány strófa.

Üdék voltunk és fiatalok, mikor megismerkedtünk,
Első látásra éreztük, hogy valami lesz közöttünk.
Örömmel töltött el mindkettőnket egymás társasága,
Az sem zavart, hogy ez nincs másutt, csak az iskolába'.

Együtt hallgattuk a sok előadást, egy tankörben tanultunk,
Ha „véletlenül” hozzám értél, azt hittem elektromosságot gyakorlunk.
Oklevéllel a kezünkben viszonylag hamar frigyre léptünk,
Szerelmünkből gyümölcs fakadt, született két gyermekünk.

A tanulást nem hagytuk abba, egyetemi diplomát szereztünk,
Sok utat, hidat építettünk, közben gyerekeket neveltünk.
Rengeteg öröm, stressz, veríték szegélyezte életünk útjait,
Visszatekintve, az emlékektől, könnybe lábadnak szemeink.

Nagyon sok a szép emlék, mit együtt alkottunk teveled,
Melyeknél szívesen időzünk, szívünkből csordul a szeretet.
Van sok, mit másként csinálnánk, ha az élet ezt engedné,
Mert amit akkor régen elodáztunk, azt nincs ki visszanyerhetné.

A sors kínálta szépségeket pazarolni tudjuk, hogy nem szabad,
Meg kell ragadni amit lehetséges és a családdal élvezni azokat.
Minden kornak meg van a varázsa, de meg kell találni hozzá az utat.
Sikerül is az mindenkinek, ki igaz szeretettel, és őszintén kutat.

Boldog lennék, ha együtt megtalálnánk, az örök élet receptjét,
De boldogabb, ha rückwertsbe állíthatnánk az életünk kerekét.
Visszamennénk minimum ötven évet, de lehet, hogy hatvanat,
A hibáinkat kicsiszolnánk, mert így majd a „gyémánt” is jól mutat.

Hasztalan minden ábrándozás, így térjünk vissza, most a való életbe,
Egyértelmű és nem mese, hogy ezután is gyorsan jár az élet kereke.
Az én drága Lacikám az, kit most itt a családunkkal együtt ünnepelünk,
És mindnyájan meghatódva, nagyon sok szeretettel, szívből köszöntünk!

A hagyományostól eltérve, azt kívánjuk, maradjon sokáig a tánchoz kedved,
A jelenleg gyakorolt negyven percet soha ne sokalljad, inkább keveselljed,
Élvezzed a hasznos mozgás hatását és magasra emeljed az egészséged határát,
A Teremtő fokozza a boldog évek számát és majd a centenáriumon adunk érte hálát!

Kiss Lászlóné

Forrás

2017. október 30., hétfő

Szilánkok 8 - A gondolkodó Mirtilke

László napja közeledik, a pesti papa névnapja,
Készül erre felnőtt, gyermek és a 2 éves Mirtuszka.
Verset tanít anya, apa, a kicsi szorgos tanuló,
Kis fejébe raktározza, ami kedvére való.

Anya, apa váltig mondja, a papának szánt rímeket:
„Kicsi vagyok, székre állok”, kis Mirtike jót nevet.
Kik eddig csak ültetgették, biztatják, hogy rá álljon,
Hogyha mégis szót fogadna, sürgetnék, hogy leszálljon.

Most megmakacsolja magát, a mindig okos tanítvány,
Egyszerre úgy viselkedik, mint egy kamaszkorú lány.
Megszólal az önérzete, ne csacsiskodj Mirtilke,
Ha nem állhatsz fel a székre, miért magolnád ezt be!?

Fejecskében nagy a káosz, nem tudja, hogy mit tegyen,
Úgy érzi nem helyén való, de így tanulni képtelen.
Agyacskája tanácsot ad, légy óvatos kis gazdi,
Hisz' ezt eddig mind tiltották, csak be akarnak ugratni.

A kis gyermek gondolkodik, bizonyára így lehet,
Mert bármikor próbálkozott, korholták, hogy „ezt ne tedd!”
Eldöntötte mit fog tenni, csak végre kell hajtani,
Anya, apa csodálkozzon, hogy be fog nekik tartani.

Ím eljött a várva-várt nap, a pesti papa névnapja,
A rokonság sorakozik, s köztük van a Mirtuszka.
Anya fénylő szemmel súgja, „Kicsi vagyok” kis Mirti mondd!
Mirti édesen mosolyog, érzi nem lesz semmi gond.

A kis gyermek huncut szemét a papára ráveti,
Aranyos kis hangocskáján a verselést elkezdi.
„Kicsi vagyok”– mondja Mirti, „Nem tudok felállni a székre!”
Majd boldogan nagyot kacag és mindenki kacag véle.

Kiss Lászlóné

Forrás

2017. július 5., szerda

Szilánkok 8 - Módszere válogatja

Egy nyugat dunántúli kisváros gimnáziumába, iskolaév kezdetére egy új tanár érkezett. Csaba tanár úr jó megjelenésű, barátságos ember volt és a húszas éveinek a harmadik negyedében járt. Olyan valaki volt, akit a kolleginák és a lányos anyukák hamar észrevesznek. Ez történt itt is, nemcsak az iskolában, de még a városban is sokan felfedezték. Igyekeztek a közelébe férkőzni, hogy jobban megismerhessék. Rövid időn belül egy sereg meghívása volt kávéra, teára, uzsonnára, ebédre, vacsorára, de még egész napos vasárnapi programra is. Ez annyi volt, hogy lehetetlennek számított mindegyiknek eleget tenni. Mazsolázni is nehéz volt a választékból, mert jóformán nem ismert senkit és az elutasításával megbántani sem akart senkit. Nehéz helyzetben volt a tanár úr. Úgy érezte, a leghelyesebb amit tehet, ha mindenkit biztat és közben halasztgat. Ezt is tette. Közben Terus nénivel, az egyedülálló, idős háziasszonyával konzultált. Ő, mint a város őslakója, nagy ismeretséggel rendelkezett.
Gyorsan múlt az idő Csaba sokféleképpen próbálkozott és sok tapasztalatra tett szert. Közben hol csökkent, hol nőtt a népszerűsége. Szerette volna ezt szinten tartani, de nem tudta az élete sokszínűsége ellenére sem eldönteni, hogy mikor cselekszik helyesen és mikor nem. Egy teljes iskolaév tapasztalatával a háta mögött, a következő év küszöbén, a legilletékesebbnek a jólelkű Terus néninek öntötte ki, a következőképp a lelkét: „én igazán nem tudom, hogy mit tegyek, pedig Isten látja lelkemet, hogy szeretnék mindig jó úton járni. Egyedülálló fiatal férfi vagyok. Sok panaszra nincsen okom, hiszen a szó szoros értelmében körülvesznek a nők. Ennek ellenére bajban vagyok. Az a helyzet, ebben a kisvárosban, hogy itt mindent látnak, mindent tudnak és beszélnek is mindenről. Még az sem maradhat titok, ami a lefüggönyözött ablakok mögött történik. És ami a legnagyobb baj, még az én saját döntésem előtt, eljut a fülembe szóbeszéd útján az, hogy mit is szándékozok tenni. Példának okáért, ha már kétszer látnak beszélgetni egy nővel, szárnyra kel, hogy neki udvarolok. Ha hol ezzel, hol azzal teszem ugyanezt, azt híresztelik, hogy szélhámos vagyok. Ha begubózok és nem tárgyalok senkivel, az jön vissza, hogy egy fennhéjázó hülye alak vagyok. Terus néni tessék nekem tanácsot adni, hogy mit tegyek, mert így nem érzem itt jól magam!” Terus néni, mintha már várta volna, hogy kérdezzék, azonnal válaszolt. „Édes fiam, én azt tanácsolom, hogy már benne van a korban, válasszon és nősüljön meg! Az lesz magának is a legjobb!” Csaba tanár úr megrettent és magából kikelve mondta: „de hiszen én ezzel kezdtem ott az előző iskolában és nagyon nem jött be. Azért menekültem el onnan, mert lehetetlen volt az ex feleségemmel továbbra is együtt, egy fedél alatt tanítani!”

Kiss Lászlóné

Forrás

2017. július 2., vasárnap

Szilánkok 8 - Finommetélt, vagy daragaluska?

Irén és Laci azt kissé furcsának találták, hogy a szobájuknak, csak a folyosóra nyíló ajtajához kaptak kulcsot, a lakásba nyílóhoz nem. Az volt az indokolás, hogy ez egy belső ajtó, ehhez nincs és nem is kell kulcs. Ezt kellett elfogadni, ha nem akartak a háziakkal rossz viszonyba kerülni, mert ők  egyébként nagyon barátságosak voltak. Különösen Erzsike, a háziasszony. Ha meghallotta, hogy valamelyikük otthon van, rögtön bejött egy kis tereferére. Kopogott az ajtón és választ sem várva  azonnal benyitott. Ez néha eléggé kellemetlen volt. Irén akkor már minden második héten szabad szombatos volt, Laci még nem. Ilyenkor bejött hozzá Erzsike, pedig neki sok tennivalója lett volna. „De minden kár haszonnal jár” szövegű közmondás, végül beigazolódott. Néhány hét után ugyanis Erzsike ajánlatot tett, hogy használhatják a konyhát, mert az eddigi tapasztalata szerint nagyon rendes emberekkel van dolga és biztos abban, hogy a két asszony majd jól megfér a konyhában. Ez az ajánlat akkor áll, ha hajlandók a lakbér mellé még az áram- és gázszámlának a felét fizetni. Ők ebbe örömmel beleegyeztek. Nem sejthették, hogy tetemes összegeket fognak a gáz fogyasztásért fizetni. Csak közvetlen az elköltözésük előtt, véletlenül tudták meg, hogy Erzsike jóformán az egész ház lakóitól, díjazás fejében sütemény sütést vállal. A házban egyedül csak ő rendelkezett gáztűzhellyel, a többi lakásban gázrezsók voltak, így mások nem tudtak sütni.
Vasárnap Irén korán kelt, hogy ne zavarja a háziakat a főzésnél. Marhahúslevest főzött, a főtt húshoz paradicsommártást készített. Sütött egy tepsi túros linzert is, ebből rögtön tányérra tett  kóstolót a háziaknak. A húsleveshez gyúrt egy levélre való tésztát, finommetéltnek. Gondolta három alkalomra beosztja maguknak. Mikor elkészült az étel megebédeltek. A maradék tészta a tálcán volt szétterítve, hogy száradjon. Irén bevitte a szobájukba. Erzsike benyitott hozzájuk, megköszönni a kóstolót. Meglátta a tésztát, megdicsérte Irént a szorgalmáért. Azután kölcsönkérte a tésztát azzal, hogy a következő vasárnap majd ő gyúr a két családnak. De nem tette. Ismét Irén gyúrt, ezt a tésztát Irén távollétében vette kölcsön Erzsike. Ígérte, hogy most már egész levél tésztát ad vissza. Ez is csak ígéret maradt. A következő vasárnap Irén daragaluskát szaggatott a levesbe. A továbbiakban már nem volt kedve kísérletezni a finommetélttel. A mai napig is versenyképesnek tartják a daragaluskát vele.

Kiss Lászlóné

Forrás