Eszter családja semmiben sem különbözött a faluban a többiektől. Sok gyermekes családnak számítottak. A szülők dolgos, szorgalmas emberek, akik korán belefáradtak a hétköznapok gondjaiba. Mindenben belefértek az átlagba, senki nem vette észre őket. Egyhangúan élték egyszerű kis életüket. Eszter messze kilógott ebből a sorból, mintha csak véletlenül került volna közéjük. Egyetlen családtagra sem hasonlított. Ellentétben a többiektől, ő szép volt, nagyon szép. Tudatában volt ennek. Megszokta, hogy mindenki bámulja és ez magabiztossá tette. Ringó járásáról már messziről fel lehetett ismerni. Mindenkihez volt egy-két jó szava, egy barátságos mosolya. Ha tehette, úgy nevetett, mint aki tudja, hogy érdemes a fogait mutogatni. Mikor a szép érzéki szája zárva volt, akkor is a szemeiben vibrált a jó kedv.
Egy tavaszi vasárnap a miséről hazafelé tartott, amikor meglátta őt Tibor, aki egy volt iskolatársát jött meglátogatni. Attól kezdve Esztert árnyékként követte. Viszonylag rövid ismeretség után házasságot kötöttek. Szorgos munkával és családi összefogással kellemes otthont teremtettek maguknak, ahol állandó vendég volt a boldogság kék madara. Szaporodott a család először egy fiúk, majd egy lányuk született. Esztert a férje a tenyerén hordta és ő vidámabb és szebb volt, mint valaha. Egy este, mikor Tibor hazajött a munkából a felesége, sírva mondta el, hogy megint gyereket vár és el akarja vetetni. Tibor azonban nem engedte. Megszületett hát a kis Pistike, aki azonnal gyanút ébresztett a férjben. Később ez a gyanú bizonyossággá vált mindenki előtt, mert ez a fiúcska megszólalásig hasonlított Vári Géza tanárra. Miután a falú népe a szájára vette ezt a dolgot, Váriné is megnézte a gyereket és azonnal az édesanyjához költözött. Ez nagy port vert fel, de még ennél is nagyobbat, mikor Tibor is elhagyta a hőn szeretett asszonyt a gyermekeivel együtt.
Szóval szétesett a család Eszter egyedül maradt a három kis gyerekkel. Nem tudta mitévő legyen. Egy alkalommal a bölcsődében véletlenül a következőket hallotta. A dadus szólt Pistikéhez valamit, de Gézukának szólította. Erre az egyik anyuka megkérdezte: ez a kisfiú ugye a Vári tanár úr kisfia, mert nagyon hasonlít rá. Igen, igen válaszolt a dadus nevetve, csak az a baj, hogy a gólya tévedésből nem a feleségnek szállította!
Ez a beszélgetés Esztert mélyebb gondolkozásra késztette. Mi lesz, ha Pistike nagyobb lesz és naponta ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket kell hallani! Néhány nap alatt döntött. Mindent eladott és egy távoli városba száműzte magát a három gyermekével, ahol senki sem ismeri őket és új életet kezdhetnek.
A szép Eszter becsülettel, egyedül felnevelte a gyermekeit és nem ment újra férjhez, pedig több kérője is akadt.
Kiss Lászlóné
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése