Elvira negyedéves egyetemi hallgató volt. Három éve jártak együtt Takács Viktor tanársegéddel. Elvira értelmes lány volt és szorgalmasan tanult, de azért Viktor segítsége nem volt egy elhanyagolható tényező. Az egyetemen a napi teendők befejezése után általában együtt mentek el. Látszólag jól megértették egymást. Minden ismerősük biztosra vette, ha Elvira megszerezte a diplomáját, akkor összeházasodnak.
Egy alkalommal Elvira három napot hiányzott az egyetemről. Mikor bejött, széles mosoly kíséretében csak annyit mondott: „képzeljétek, megváltozott a nevem, tegnap Molnár Jánosné lettem. Egy hónapja egy összejövetelen ismerkedtem meg vele. Állítólag belém szeretett, mindenesetre megkérte a kezemet és én igent mondtam. Ő egy külkereskedelmi alkalmazott, éppen két évre Amerikába megy kiküldetésbe. Ezért tegnap gyorsan megesküdtünk. Az ötödik tanévet már Amerikában töltöm vele. Az egyetemet levelező tagozaton fejezem be.” „És mond, hogy tudtad ezt megtenni Viktorral?!”- kérdezték egyszerre többen is. Csak úgy, felelte Elvira, hogy Takácsot sem szeretem, Molnárt sem szeretem, de vele legalább mehetek külföldre!
Néhány nap elteltével, Molnár Jánosnak visszavonták a kiküldetési határozatát, így itthon dolgozott tovább. Ezután a deltás, sportos alkatú Viktor helyett, a nyúlánk, karcsú, szép arcú nőt amikor tehette, János kísérte haza az egyetemről. Ilyenkor Elvira kényszeredett mosollyal nézett le a kissé pocakos, kopaszodó, nála egy fejjel alacsonyabb, de nagyon féltékeny férjére.
Kiss Lászlóné
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése