A Skodában ül a mama, meg a három unoka,
Név szerint a kis Gergőke, Péterke és Gáborka.
A kocsi nyitott ablakán egy darázs hirtelen beszáll,
Barna-sárga csíkos a ruhája, karcsú derekát riszálja.
A fejek felett körözve, megbontja a csendet,
Nem talál ki az ablakon, csak ide-oda repked.
A három gyerek megijed, még soha nem láttak ilyet,
Ez egy zümmögő fenevad, mi potyautasként akad.
A mama rögtön elkapja, a két szárnyát összefogva,
És a kocsi jobb oldali ablakán, nagy ívben kidobja.
Gergő ezen csodálkozik, egy kissé méltatlankodik,
Majd kérdezget és felesel, végül mindent csak helyesel.
Sokszor elmesélteti még, a számára nagy eseményt,
Annyiszor, hogy belefárad, papa, mama, és a két testvér.
Mikor mindenki már unja, és senki nem mondja neki,
Kiderül a kicsi tudja, s ő kezdi nekünk mesélni.
„A garázs berepült az ablakon, a mama gyorsan megfogta,
Megszorította nagyon és az ablakon kidobta.”
Ezt jó néhányszor elmondta, míg végül elálmosodott,
Másnap a reggelinél újra, a téma így folytatódott.
„A garázs berepült az ablakon, gyorsan megfogtuk,
Megszorítottuk nagyon, és az ablakon kidobtuk.”
Majd ez a nap folyamán, még jó néhányszor elhangzott,
A következő napon már , egy kicsit újra változott.
„A garázs berepült az ablakon, gyorsan megfogtam,
Megszorítottam nagyon, és az ablakon kidobtam.”
Eddig tart a kis történet, melynek főszereplője a: Gergő,
A kettő és fél esztendős, nagyon okos kis hencegő!
Kiss Irén
Forrás
2021. január 12., kedd
Szilánkok 11 - Legyünk mértéktartók a dicsérettel
Vera és Béla békés, kiegyensúlyozott házasságban éltek. Hasonló munkakörben dolgoztak, csak más vállalatnál. Gyakran kellett nekik vidékre utazni. Béla a saját kocsijukat vette igénybe, Vera vállalati kocsit, vagy vonatot. Két gyermekük már egyetemre járt. Ők nagyon megértették és szerették egymást. Tevékeny, alkotó emberek voltak. Így még jobban összehozta őket az alkotási vágy és az azzal járó sikerélmény. Tíz éve vásároltak egy telket a velencei tónál, építtettek rá egy nyaralót. Sok mindent Béla maga készített, persze Vera mindenbe besegített. Mind a ketten örökké tele voltak ötletekkel, gyakran túllicitálták egymást. Néhány hónapja készült el életük legnagyobb alkotása. Béla esténként és hétvégeken egyedül lambériázta, mesterfokon az egész nyaralót. Ezzel teljesen befejeződött az évek óta tartó építkezés. Még kiegészítették néhány aprósággal a berendezést és a család most már mindent tökéletesnek tartott. Egy tágas, szépen berendezett amerikai konyha uralta a nyaralót. Ezt körítették a hálófülkék és a mellék helyiségek. Minden kényelmes és szép volt bennük.
A nyaraló felszentelésének ünnepét, sok vendéggel Béla 50. születésnapjára tervezték. Ez remekül sikerült. Béla a gyönyörű lambériáért annyi dicséretet kapott, hogy egészen elbízta magát. Úgy érezte, ezt másoknak is látni kell. Ha arra vezetett kiutazásoknál az útja, meghívta a kocsijában utazó kollégákat egy kávéra, teára, vagy egy üdítőitalra. Közben elmesélte az építkezés történetét, kiemelve a saját kezű ténykedést. Ilyenkor büszkén hallgatta a lambériájáról szóló dicshimnuszokat. Vera ugyanezt tette, ő boldogan nyugtázta, hogy a szeretett férfi gondos munkája, mindenkitől elismerésben résesül. Ha tehették, összekapcsolták a kellemeset a hasznossal. Vagyis, ha lehetett Vera a munkahelyéről, vagy kiszállásból a nyaralóba utazott Béla útba ejtette és onnan együtt mentek haza. Ez az életforma egyenesen csodálatos volt számukra.
Egy alkalommal Béla kettesben utazott ki Evelinnel, őt még alig ismerte, mert csak néhány hete lépett be a vállalathoz. Jövet-menet jól elbeszélgettek. Megkérdezte tőle, hogy meghívhatja - e egy üdítőre a nyaralójukba. A nő igennel válaszolt. Bementek. Evelin el volt ragadtatva. Üdítő helyett, azonban egy konyakot kért. Leült a kényelmes, kárpitozott kerevetre és a férfira kacsintva megjegyezte: „milyen jó rugalmas ez a kerevet, érdemes lenne kipróbálni!” Béla csodálkozó tekintettel kérdezte: „hogy érted ezt?” „Ahogyan mondom” felelte, nevetve Evelin. Néhány másodperc múlva gúnyos iróniával hozzátette: „csak nem vagy gyáva!?” Béla lelki szemei előtt még csupán, egy villanásnyira, megjelent felesége barátságos, mosolygós arca, mielőtt beigazolta a kolléganőjének, hogy ő bizony nem gyáva!
Vera kétségbeesett állapotban kereste fel, Bélának egy megbízható kolléganőjét és a segítségét kérte. Elmondta neki, hogy egy idő óta nagyon megváltozott férjével a kapcsolatuk. Béla ideges, mogorva, nincsenek tervei, hanyagolja a családot, főleg őt, és örökké nagyon elfoglalt. Este későn jár haza, ezt eddig soha nem tette. De képtelenség ebből az állapotból kimozdítani. A napokban Béla zakójának a zsebében talált egy kis cédulát, melyen az állt, hogy: „Többször kerestelek, ma este várlak! Evacskád.”Azt kérte, segítsen kinyomozni, hogy ki lehet ez a kolléganő. Hogy egyáltalán lehet -e esélye, ha harcolni akar a férjéért. Mert, ha ez egy csini baba, vagy egy fiatal kis pipi, akkor nem teszi magát nevetségessé. A meghatódott, kedves kolléganő biztosította Verát, hogy minden tőle telhetőt megtesz és amint megtud valamit, jelentkezik.
Mikor Vera este fáradtan és rosszkedvűen hazaért, kisírt szemű anyósa fogadta. Közölte, hogy Béla véglegesen elköltözött egy nőhöz. A mama nagyon szerette a menyét és teljes mértékben osztozott a fájdalmában. Azonos véleményen volt vele. Vera két sírógörcs között a jóságos mama karjaiban megpihenve, csendesen csak annyit mondott: „tudja mama, Bélával azt terveztük, hogy a jövő hónapban esedékes 30. házassági évfordulónkat is, a nyaralóban ünnepeljük.”
Kiss Irén
Forrás
A nyaraló felszentelésének ünnepét, sok vendéggel Béla 50. születésnapjára tervezték. Ez remekül sikerült. Béla a gyönyörű lambériáért annyi dicséretet kapott, hogy egészen elbízta magát. Úgy érezte, ezt másoknak is látni kell. Ha arra vezetett kiutazásoknál az útja, meghívta a kocsijában utazó kollégákat egy kávéra, teára, vagy egy üdítőitalra. Közben elmesélte az építkezés történetét, kiemelve a saját kezű ténykedést. Ilyenkor büszkén hallgatta a lambériájáról szóló dicshimnuszokat. Vera ugyanezt tette, ő boldogan nyugtázta, hogy a szeretett férfi gondos munkája, mindenkitől elismerésben résesül. Ha tehették, összekapcsolták a kellemeset a hasznossal. Vagyis, ha lehetett Vera a munkahelyéről, vagy kiszállásból a nyaralóba utazott Béla útba ejtette és onnan együtt mentek haza. Ez az életforma egyenesen csodálatos volt számukra.
Egy alkalommal Béla kettesben utazott ki Evelinnel, őt még alig ismerte, mert csak néhány hete lépett be a vállalathoz. Jövet-menet jól elbeszélgettek. Megkérdezte tőle, hogy meghívhatja - e egy üdítőre a nyaralójukba. A nő igennel válaszolt. Bementek. Evelin el volt ragadtatva. Üdítő helyett, azonban egy konyakot kért. Leült a kényelmes, kárpitozott kerevetre és a férfira kacsintva megjegyezte: „milyen jó rugalmas ez a kerevet, érdemes lenne kipróbálni!” Béla csodálkozó tekintettel kérdezte: „hogy érted ezt?” „Ahogyan mondom” felelte, nevetve Evelin. Néhány másodperc múlva gúnyos iróniával hozzátette: „csak nem vagy gyáva!?” Béla lelki szemei előtt még csupán, egy villanásnyira, megjelent felesége barátságos, mosolygós arca, mielőtt beigazolta a kolléganőjének, hogy ő bizony nem gyáva!
Vera kétségbeesett állapotban kereste fel, Bélának egy megbízható kolléganőjét és a segítségét kérte. Elmondta neki, hogy egy idő óta nagyon megváltozott férjével a kapcsolatuk. Béla ideges, mogorva, nincsenek tervei, hanyagolja a családot, főleg őt, és örökké nagyon elfoglalt. Este későn jár haza, ezt eddig soha nem tette. De képtelenség ebből az állapotból kimozdítani. A napokban Béla zakójának a zsebében talált egy kis cédulát, melyen az állt, hogy: „Többször kerestelek, ma este várlak! Evacskád.”Azt kérte, segítsen kinyomozni, hogy ki lehet ez a kolléganő. Hogy egyáltalán lehet -e esélye, ha harcolni akar a férjéért. Mert, ha ez egy csini baba, vagy egy fiatal kis pipi, akkor nem teszi magát nevetségessé. A meghatódott, kedves kolléganő biztosította Verát, hogy minden tőle telhetőt megtesz és amint megtud valamit, jelentkezik.
Mikor Vera este fáradtan és rosszkedvűen hazaért, kisírt szemű anyósa fogadta. Közölte, hogy Béla véglegesen elköltözött egy nőhöz. A mama nagyon szerette a menyét és teljes mértékben osztozott a fájdalmában. Azonos véleményen volt vele. Vera két sírógörcs között a jóságos mama karjaiban megpihenve, csendesen csak annyit mondott: „tudja mama, Bélával azt terveztük, hogy a jövő hónapban esedékes 30. házassági évfordulónkat is, a nyaralóban ünnepeljük.”
Kiss Irén
Forrás
Szilánkok 11 - Telepátia
Laci taxival vitte haza, a klinikáról a feleségét a kisbabával. Utána visszament a munkahelyére. Irén tisztába tette a kicsit és etetni akarta. A csöppség azonban figyelmen kívül hagyta a rendszeres három órás szoptatási időt és nem akart enni. Csak sírt folyamatosan. Anyuka vizsgálgatta a szokatlan jelenség okát, ennek keretében belenézett a gyerek szájába is. Rémülten látta, hogy a nyelvecskén egy kis fehér folt van. Ez még klinikai szerzemény, tehát ezért sír és nem eszik a baba. Tudta, hogy sürgősen el kell menni az Anya és Csecsemővédő Intézetbe, mert hamarosan véget ér a rendelési idő. Segítségre nem számíthatott. Telefon nem volt. A lift nem működött. Változatlanul négy magas emeletet kellett, oda-vissza megjárni. Méghozzá egy olyan csomaggal, aminek az épsége mindennél fontosabb. De,ha nehéz letenni nem lehet. Ezenkívül Irén olyan gyengének érezte magát, hogy alig állt a lábán. Most azonban nem volt idő tépelődésre. Igyekezni kellett. Bepólyálta hát a kislányát, azután egy meleg plédbe is becsomagolta. Szatyorba rakott neki egy tisztasági csomagot és közé tett egy cumisüveg teát. Ő is felöltözött, a szatyrot a karjára fűzte, a babát felvette. Kétségbeesetten, félve elindult az ajtó felé.
Ebben a pillanatban, kívülről valaki kopogott. Irén ajtót nyitott és ott állt Jóska az öccse, aki azért jött, mert tudni akarta, hogy mi van velük. Itt tanult a fővárosban és kollégiumban lakott. Ha tehette meglátogatta a nővérét. Nem tudta, hogy már meg van a baba. Azt gondolta, valószínűleg nem is lesznek itthon, akkor majd a háziaktól érdeklődik felőlük. De, hogy sikerült találkozni, nagyon megörültek egymásnak. Minden probléma megoldódott. A délceg fiatalember játszi könnyedséggel vitte a kis pólyást. Irén megkönnyebbülten lépkedett mellette. Hálával gondolt arra, hogy lehet olyan véletlen, ami kimeríti a családi együttérzés fogalmát!
Kiss Irén
Forrás
Ebben a pillanatban, kívülről valaki kopogott. Irén ajtót nyitott és ott állt Jóska az öccse, aki azért jött, mert tudni akarta, hogy mi van velük. Itt tanult a fővárosban és kollégiumban lakott. Ha tehette meglátogatta a nővérét. Nem tudta, hogy már meg van a baba. Azt gondolta, valószínűleg nem is lesznek itthon, akkor majd a háziaktól érdeklődik felőlük. De, hogy sikerült találkozni, nagyon megörültek egymásnak. Minden probléma megoldódott. A délceg fiatalember játszi könnyedséggel vitte a kis pólyást. Irén megkönnyebbülten lépkedett mellette. Hálával gondolt arra, hogy lehet olyan véletlen, ami kimeríti a családi együttérzés fogalmát!
Kiss Irén
Forrás
Szilánkok 10 - Asszonysors
Minden a két kiskutya barátkozásával kezdődött. A parkba érkező két fiatal, talán ugyanabban a percben vette le a pórázt a kutyájáról. Azok mind a ketten, a mozgás szabadságától megittasulva elrohantak. Hangos csaholással üdvözölték egymást és olyan boldogan játszadoztak, mintha már régi ismerősök lennének. A lány állva maradt és tisztes távolságból figyelte őket. A fiú egy pillanatnyi tétovázás után odament hozzá. Először a kedvenceikről beszélgettek, a továbbiakban róluk esett szó. Sok érdekes, közös téma akadt. Végül megegyeztek, hogy ezután együtt sétáltatják a kutyáikat. Így másnap már nem véletlenül találkoztak. Észre sem vették, hogy a sétáltatás ideje, a szokványosnak a többszöröse lett. Végig saját magukról folyt a beszélgetés. Meséltek, kérdeztek. Kiderült, a tulajdonképpeni, hirtelen keletkezett, mélységes rokonszenvük centruma az, hogy sorstársak. Friciéket néhány éve elhagyta az apjuk egy nő miatt. Az anyjuk, aki addig jó anya, feleség és háziasszony volt, befelé fordult, magányába menekült és többé nem törődött a gyermekeivel. Andi szülei teljesen elhidegültek egymástól. Munkakörüknél fogva rengeteget utaztak és élték egymástól független, önálló életüket. Andi egyke lévén, nagyon sokat volt egyedül. Közös a két fiatalnál, hogy anyagi gondjaik nem voltak, de szülői gondoskodásban és szeretetben nem dúskáltak. Egyedül a kutyájukat és annak ragaszkodását érezték magukénak. Ezt tartották nélkülözhetetlennek és mindennél fontosabbnak.
Találkozásuk fordulópontot jelentett az életükben. Igyekeztek minél többet együtt lenni és a szívük legbensőbb titkait is feltárni. Andit az otthonában szinte bármikor fel lehetett keresni, ő örökké egyedül volt. Frici, ha hosszabb időre maradt ki, senki nem vonta érte kérdőre. Mind a ketten a gimnázium harmadik évfolyamán tanultak, csak más iskolában. Frici egy évvel idősebb volt Andinál. A kezdeti nagy egyetértés, később szerelemmé érett köztük.
Andi az érettségije idején már terhes volt, de még sikerült eltitkolni. A szüleinek azonban úgy érezte, hogy már ideje elmondani. Nem történtek érzelmi kitörések, csak hideg, de logikus intézkedések. Házasságkötés, lakásvásárlás, annak berendezése, végül az ifjú pár beköltöztetése. Mind a ketten kaptak a szüleiktől egy-egy takarékkönyvet, egy összeggel. Biztatták őket, hogy vigyázzanak magukra és egymásra. Sok boldogságot kívántak nekik, még egyszer és „mint akik jól végezték a dolgukat” becsukták maguk mögött az ajtót.
Frici egy távoli városba nyert felvételt az orvosi egyetemre. Elfogadta és megegyeztek Andi most mindenben segíti őt. Később, ha a gyermek nagyobb lesz, majd Frici teszi ugyanezt. Andi végig keményen helyt állt. Dolgozott a munkahelyén és otthon, gyereket nevelt a férjét segítette anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Frici kezdetben gyakrabban, később egyre ritkában látogatott haza. Mikor a tanulmányait befejezte hazajött és néhány hónap múlva összeköltözött egy ugyancsak friss diplomás egyetemi kolléganőjével.
Találkozásuk fordulópontot jelentett az életükben. Igyekeztek minél többet együtt lenni és a szívük legbensőbb titkait is feltárni. Andit az otthonában szinte bármikor fel lehetett keresni, ő örökké egyedül volt. Frici, ha hosszabb időre maradt ki, senki nem vonta érte kérdőre. Mind a ketten a gimnázium harmadik évfolyamán tanultak, csak más iskolában. Frici egy évvel idősebb volt Andinál. A kezdeti nagy egyetértés, később szerelemmé érett köztük.
Andi az érettségije idején már terhes volt, de még sikerült eltitkolni. A szüleinek azonban úgy érezte, hogy már ideje elmondani. Nem történtek érzelmi kitörések, csak hideg, de logikus intézkedések. Házasságkötés, lakásvásárlás, annak berendezése, végül az ifjú pár beköltöztetése. Mind a ketten kaptak a szüleiktől egy-egy takarékkönyvet, egy összeggel. Biztatták őket, hogy vigyázzanak magukra és egymásra. Sok boldogságot kívántak nekik, még egyszer és „mint akik jól végezték a dolgukat” becsukták maguk mögött az ajtót.
Frici egy távoli városba nyert felvételt az orvosi egyetemre. Elfogadta és megegyeztek Andi most mindenben segíti őt. Később, ha a gyermek nagyobb lesz, majd Frici teszi ugyanezt. Andi végig keményen helyt állt. Dolgozott a munkahelyén és otthon, gyereket nevelt a férjét segítette anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Frici kezdetben gyakrabban, később egyre ritkában látogatott haza. Mikor a tanulmányait befejezte hazajött és néhány hónap múlva összeköltözött egy ugyancsak friss diplomás egyetemi kolléganőjével.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)