Minden a két kiskutya barátkozásával kezdődött. A parkba érkező két fiatal, talán ugyanabban a percben vette le a pórázt a kutyájáról. Azok mind a ketten, a mozgás szabadságától megittasulva elrohantak. Hangos csaholással üdvözölték egymást és olyan boldogan játszadoztak, mintha már régi ismerősök lennének. A lány állva maradt és tisztes távolságból figyelte őket. A fiú egy pillanatnyi tétovázás után odament hozzá. Először a kedvenceikről beszélgettek, a továbbiakban róluk esett szó. Sok érdekes, közös téma akadt. Végül megegyeztek, hogy ezután együtt sétáltatják a kutyáikat. Így másnap már nem véletlenül találkoztak. Észre sem vették, hogy a sétáltatás ideje, a szokványosnak a többszöröse lett. Végig saját magukról folyt a beszélgetés. Meséltek, kérdeztek. Kiderült, a tulajdonképpeni, hirtelen keletkezett, mélységes rokonszenvük centruma az, hogy sorstársak. Friciéket néhány éve elhagyta az apjuk egy nő miatt. Az anyjuk, aki addig jó anya, feleség és háziasszony volt, befelé fordult, magányába menekült és többé nem törődött a gyermekeivel. Andi szülei teljesen elhidegültek egymástól. Munkakörüknél fogva rengeteget utaztak és élték egymástól független, önálló életüket. Andi egyke lévén, nagyon sokat volt egyedül. Közös a két fiatalnál, hogy anyagi gondjaik nem voltak, de szülői gondoskodásban és szeretetben nem dúskáltak. Egyedül a kutyájukat és annak ragaszkodását érezték magukénak. Ezt tartották nélkülözhetetlennek és mindennél fontosabbnak.
Találkozásuk fordulópontot jelentett az életükben. Igyekeztek minél többet együtt lenni és a szívük legbensőbb titkait is feltárni. Andit az otthonában szinte bármikor fel lehetett keresni, ő örökké egyedül volt. Frici, ha hosszabb időre maradt ki, senki nem vonta érte kérdőre. Mind a ketten a gimnázium harmadik évfolyamán tanultak, csak más iskolában. Frici egy évvel idősebb volt Andinál. A kezdeti nagy egyetértés, később szerelemmé érett köztük.
Andi az érettségije idején már terhes volt, de még sikerült eltitkolni. A szüleinek azonban úgy érezte, hogy már ideje elmondani. Nem történtek érzelmi kitörések, csak hideg, de logikus intézkedések. Házasságkötés, lakásvásárlás, annak berendezése, végül az ifjú pár beköltöztetése. Mind a ketten kaptak a szüleiktől egy-egy takarékkönyvet, egy összeggel. Biztatták őket, hogy vigyázzanak magukra és egymásra. Sok boldogságot kívántak nekik, még egyszer és „mint akik jól végezték a dolgukat” becsukták maguk mögött az ajtót.
Frici egy távoli városba nyert felvételt az orvosi egyetemre. Elfogadta és megegyeztek Andi most mindenben segíti őt. Később, ha a gyermek nagyobb lesz, majd Frici teszi ugyanezt. Andi végig keményen helyt állt. Dolgozott a munkahelyén és otthon, gyereket nevelt a férjét segítette anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Frici kezdetben gyakrabban, később egyre ritkában látogatott haza. Mikor a tanulmányait befejezte hazajött és néhány hónap múlva összeköltözött egy ugyancsak friss diplomás egyetemi kolléganőjével.
Kiss Lászlóné
Forrás
2017. október 30., hétfő
Szilánkok 10 - Gyerekszáj
A három és féléves Zolika kérdezi,
Mama valamikor te is voltál kicsi?
Zolikám, mindenki kicsinek születik,
Aztán szépen lassan felnőtté növekszik.
De, ha mindenki kicsi, ki az anyukája,
Ki mos, főz és vasal a sok kis babára?
Tudod a földön mindig élnek emberek,
Közöttük vannak felnőttek és gyerekek.
Mikor te kicsi voltál, ki volt az anyukád?
Te őt nem ismerted, drága kis unokám.
Mama te tudod én mindenkit ismerek.
Sajnos édesanyámat nem ismerheted.
Miért, mama most hol van a te édesanyád?
Miért nem jön soha ide el tehozzád?
Szegény édesanyám, sajnos régen meghalt.
Tudom, édesanyád szegény volt, és meghalt!
Kiss Lászlóné
Forrás
Mama valamikor te is voltál kicsi?
Zolikám, mindenki kicsinek születik,
Aztán szépen lassan felnőtté növekszik.
De, ha mindenki kicsi, ki az anyukája,
Ki mos, főz és vasal a sok kis babára?
Tudod a földön mindig élnek emberek,
Közöttük vannak felnőttek és gyerekek.
Mikor te kicsi voltál, ki volt az anyukád?
Te őt nem ismerted, drága kis unokám.
Mama te tudod én mindenkit ismerek.
Sajnos édesanyámat nem ismerheted.
Miért, mama most hol van a te édesanyád?
Miért nem jön soha ide el tehozzád?
Szegény édesanyám, sajnos régen meghalt.
Tudom, édesanyád szegény volt, és meghalt!
Kiss Lászlóné
Forrás
Szilánkok 8 - A gondolkodó Mirtilke
László napja közeledik, a pesti papa névnapja,
Készül erre felnőtt, gyermek és a 2 éves Mirtuszka.
Verset tanít anya, apa, a kicsi szorgos tanuló,
Kis fejébe raktározza, ami kedvére való.
Anya, apa váltig mondja, a papának szánt rímeket:
„Kicsi vagyok, székre állok”, kis Mirtike jót nevet.
Kik eddig csak ültetgették, biztatják, hogy rá álljon,
Hogyha mégis szót fogadna, sürgetnék, hogy leszálljon.
Most megmakacsolja magát, a mindig okos tanítvány,
Egyszerre úgy viselkedik, mint egy kamaszkorú lány.
Megszólal az önérzete, ne csacsiskodj Mirtilke,
Ha nem állhatsz fel a székre, miért magolnád ezt be!?
Fejecskében nagy a káosz, nem tudja, hogy mit tegyen,
Úgy érzi nem helyén való, de így tanulni képtelen.
Agyacskája tanácsot ad, légy óvatos kis gazdi,
Hisz' ezt eddig mind tiltották, csak be akarnak ugratni.
A kis gyermek gondolkodik, bizonyára így lehet,
Mert bármikor próbálkozott, korholták, hogy „ezt ne tedd!”
Eldöntötte mit fog tenni, csak végre kell hajtani,
Anya, apa csodálkozzon, hogy be fog nekik tartani.
Ím eljött a várva-várt nap, a pesti papa névnapja,
A rokonság sorakozik, s köztük van a Mirtuszka.
Anya fénylő szemmel súgja, „Kicsi vagyok” kis Mirti mondd!
Mirti édesen mosolyog, érzi nem lesz semmi gond.
A kis gyermek huncut szemét a papára ráveti,
Aranyos kis hangocskáján a verselést elkezdi.
„Kicsi vagyok”– mondja Mirti, „Nem tudok felállni a székre!”
Majd boldogan nagyot kacag és mindenki kacag véle.
Kiss Lászlóné
Forrás
Készül erre felnőtt, gyermek és a 2 éves Mirtuszka.
Verset tanít anya, apa, a kicsi szorgos tanuló,
Kis fejébe raktározza, ami kedvére való.
Anya, apa váltig mondja, a papának szánt rímeket:
„Kicsi vagyok, székre állok”, kis Mirtike jót nevet.
Kik eddig csak ültetgették, biztatják, hogy rá álljon,
Hogyha mégis szót fogadna, sürgetnék, hogy leszálljon.
Most megmakacsolja magát, a mindig okos tanítvány,
Egyszerre úgy viselkedik, mint egy kamaszkorú lány.
Megszólal az önérzete, ne csacsiskodj Mirtilke,
Ha nem állhatsz fel a székre, miért magolnád ezt be!?
Fejecskében nagy a káosz, nem tudja, hogy mit tegyen,
Úgy érzi nem helyén való, de így tanulni képtelen.
Agyacskája tanácsot ad, légy óvatos kis gazdi,
Hisz' ezt eddig mind tiltották, csak be akarnak ugratni.
A kis gyermek gondolkodik, bizonyára így lehet,
Mert bármikor próbálkozott, korholták, hogy „ezt ne tedd!”
Eldöntötte mit fog tenni, csak végre kell hajtani,
Anya, apa csodálkozzon, hogy be fog nekik tartani.
Ím eljött a várva-várt nap, a pesti papa névnapja,
A rokonság sorakozik, s köztük van a Mirtuszka.
Anya fénylő szemmel súgja, „Kicsi vagyok” kis Mirti mondd!
Mirti édesen mosolyog, érzi nem lesz semmi gond.
A kis gyermek huncut szemét a papára ráveti,
Aranyos kis hangocskáján a verselést elkezdi.
„Kicsi vagyok”– mondja Mirti, „Nem tudok felállni a székre!”
Majd boldogan nagyot kacag és mindenki kacag véle.
Kiss Lászlóné
Forrás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)