Szilánkok 10 - Asszonysors

Minden a két kiskutya barátkozásával kezdődött. A parkba érkező két fiatal, talán ugyanabban a percben vette le a pórázt a kutyájáról. Azok mind a ketten, a mozgás szabadságától megittasulva elrohantak. Hangos csaholással üdvözölték egymást és olyan boldogan játszadoztak, mintha már régi ismerősök lennének. A lány állva maradt és tisztes távolságból figyelte őket. A fiú egy pillanatnyi tétovázás után odament hozzá. Először a kedvenceikről beszélgettek, a továbbiakban róluk esett szó. Sok érdekes, közös téma akadt. Végül megegyeztek, hogy ezután együtt sétáltatják a kutyáikat. Így másnap már nem véletlenül találkoztak. Észre sem vették, hogy a sétáltatás ideje, a szokványosnak a többszöröse lett. Végig saját magukról folyt a beszélgetés. Meséltek, kérdeztek. Kiderült, a tulajdonképpeni, hirtelen keletkezett, mélységes rokonszenvük centruma az, hogy sorstársak. Friciéket néhány éve elhagyta az apjuk egy nő miatt. Az anyjuk, aki addig jó anya, feleség és háziasszony volt, befelé fordult, magányába menekült és többé nem törődött a gyermekeivel. Andi szülei teljesen elhidegültek egymástól. Munkakörüknél fogva rengeteget utaztak és élték egymástól független, önálló életüket. Andi egyke lévén, nagyon sokat volt egyedül. Közös a két fiatalnál, hogy anyagi gondjaik nem voltak, de szülői gondoskodásban és szeretetben nem dúskáltak. Egyedül a kutyájukat és annak ragaszkodását érezték magukénak. Ezt tartották nélkülözhetetlennek és mindennél fontosabbnak.

Találkozásuk fordulópontot jelentett az életükben. Igyekeztek minél többet együtt lenni és a szívük legbensőbb titkait is feltárni. Andit az otthonában szinte bármikor fel lehetett keresni, ő örökké egyedül volt. Frici, ha hosszabb időre maradt ki, senki nem vonta érte kérdőre. Mind a ketten a gimnázium harmadik évfolyamán tanultak, csak más iskolában. Frici egy évvel idősebb volt Andinál. A kezdeti nagy egyetértés, később szerelemmé érett köztük.

Andi az érettségije idején már terhes volt, de még sikerült eltitkolni. A szüleinek azonban úgy érezte, hogy már ideje elmondani. Nem történtek érzelmi kitörések, csak hideg, de logikus intézkedések. Házasságkötés, lakásvásárlás, annak berendezése, végül az ifjú pár beköltöztetése. Mind a ketten kaptak a szüleiktől egy-egy takarékkönyvet, egy összeggel. Biztatták őket, hogy vigyázzanak magukra és egymásra. Sok boldogságot kívántak nekik, még egyszer és „mint akik jól végezték a dolgukat” becsukták maguk mögött az ajtót.

Frici egy távoli városba nyert felvételt az orvosi egyetemre. Elfogadta és megegyeztek Andi most mindenben segíti őt. Később, ha a gyermek nagyobb lesz, majd Frici teszi ugyanezt. Andi végig keményen helyt állt. Dolgozott a munkahelyén és otthon, gyereket nevelt a férjét segítette anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Frici kezdetben gyakrabban, később egyre ritkában látogatott haza. Mikor a tanulmányait befejezte hazajött és néhány hónap múlva összeköltözött egy ugyancsak friss diplomás egyetemi kolléganőjével.

Kiss Lászlóné

Forrás

Szilánkok 10 - Gyerekszáj

A három és féléves Zolika kérdezi,
Mama valamikor te is voltál kicsi?
Zolikám, mindenki kicsinek születik,
Aztán szépen lassan felnőtté növekszik.


De, ha mindenki kicsi, ki az anyukája,
Ki mos, főz és vasal a sok kis babára?
Tudod a földön mindig élnek emberek,
Közöttük vannak felnőttek és gyerekek.


Mikor te kicsi voltál, ki volt az anyukád?
Te őt nem ismerted, drága kis unokám.
Mama te tudod én mindenkit ismerek.
Sajnos édesanyámat nem ismerheted.


Miért, mama most hol van a te édesanyád?
Miért nem jön soha ide el tehozzád?
Szegény édesanyám, sajnos régen meghalt.
Tudom, édesanyád szegény volt, és meghalt!

Kiss Lászlóné

Forrás

Szilánkok 8 - A gondolkodó Mirtilke

László napja közeledik, a pesti papa névnapja,
Készül erre felnőtt, gyermek és a 2 éves Mirtuszka.
Verset tanít anya, apa, a kicsi szorgos tanuló,
Kis fejébe raktározza, ami kedvére való.

Anya, apa váltig mondja, a papának szánt rímeket:
„Kicsi vagyok, székre állok”, kis Mirtike jót nevet.
Kik eddig csak ültetgették, biztatják, hogy rá álljon,
Hogyha mégis szót fogadna, sürgetnék, hogy leszálljon.

Most megmakacsolja magát, a mindig okos tanítvány,
Egyszerre úgy viselkedik, mint egy kamaszkorú lány.
Megszólal az önérzete, ne csacsiskodj Mirtilke,
Ha nem állhatsz fel a székre, miért magolnád ezt be!?

Fejecskében nagy a káosz, nem tudja, hogy mit tegyen,
Úgy érzi nem helyén való, de így tanulni képtelen.
Agyacskája tanácsot ad, légy óvatos kis gazdi,
Hisz' ezt eddig mind tiltották, csak be akarnak ugratni.

A kis gyermek gondolkodik, bizonyára így lehet,
Mert bármikor próbálkozott, korholták, hogy „ezt ne tedd!”
Eldöntötte mit fog tenni, csak végre kell hajtani,
Anya, apa csodálkozzon, hogy be fog nekik tartani.

Ím eljött a várva-várt nap, a pesti papa névnapja,
A rokonság sorakozik, s köztük van a Mirtuszka.
Anya fénylő szemmel súgja, „Kicsi vagyok” kis Mirti mondd!
Mirti édesen mosolyog, érzi nem lesz semmi gond.

A kis gyermek huncut szemét a papára ráveti,
Aranyos kis hangocskáján a verselést elkezdi.
„Kicsi vagyok”– mondja Mirti, „Nem tudok felállni a székre!”
Majd boldogan nagyot kacag és mindenki kacag véle.

Kiss Lászlóné

Forrás

Szilánkok 8 - Módszere válogatja

Egy nyugat dunántúli kisváros gimnáziumába, iskolaév kezdetére egy új tanár érkezett. Csaba tanár úr jó megjelenésű, barátságos ember volt és a húszas éveinek a harmadik negyedében járt. Olyan valaki volt, akit a kolleginák és a lányos anyukák hamar észrevesznek. Ez történt itt is, nemcsak az iskolában, de még a városban is sokan felfedezték. Igyekeztek a közelébe férkőzni, hogy jobban megismerhessék. Rövid időn belül egy sereg meghívása volt kávéra, teára, uzsonnára, ebédre, vacsorára, de még egész napos vasárnapi programra is. Ez annyi volt, hogy lehetetlennek számított mindegyiknek eleget tenni. Mazsolázni is nehéz volt a választékból, mert jóformán nem ismert senkit és az elutasításával megbántani sem akart senkit. Nehéz helyzetben volt a tanár úr. Úgy érezte, a leghelyesebb amit tehet, ha mindenkit biztat és közben halasztgat. Ezt is tette. Közben Terus nénivel, az egyedülálló, idős háziasszonyával konzultált. Ő, mint a város őslakója, nagy ismeretséggel rendelkezett.
Gyorsan múlt az idő Csaba sokféleképpen próbálkozott és sok tapasztalatra tett szert. Közben hol csökkent, hol nőtt a népszerűsége. Szerette volna ezt szinten tartani, de nem tudta az élete sokszínűsége ellenére sem eldönteni, hogy mikor cselekszik helyesen és mikor nem. Egy teljes iskolaév tapasztalatával a háta mögött, a következő év küszöbén, a legilletékesebbnek a jólelkű Terus néninek öntötte ki, a következőképp a lelkét: „én igazán nem tudom, hogy mit tegyek, pedig Isten látja lelkemet, hogy szeretnék mindig jó úton járni. Egyedülálló fiatal férfi vagyok. Sok panaszra nincsen okom, hiszen a szó szoros értelmében körülvesznek a nők. Ennek ellenére bajban vagyok. Az a helyzet, ebben a kisvárosban, hogy itt mindent látnak, mindent tudnak és beszélnek is mindenről. Még az sem maradhat titok, ami a lefüggönyözött ablakok mögött történik. És ami a legnagyobb baj, még az én saját döntésem előtt, eljut a fülembe szóbeszéd útján az, hogy mit is szándékozok tenni. Példának okáért, ha már kétszer látnak beszélgetni egy nővel, szárnyra kel, hogy neki udvarolok. Ha hol ezzel, hol azzal teszem ugyanezt, azt híresztelik, hogy szélhámos vagyok. Ha begubózok és nem tárgyalok senkivel, az jön vissza, hogy egy fennhéjázó hülye alak vagyok. Terus néni tessék nekem tanácsot adni, hogy mit tegyek, mert így nem érzem itt jól magam!” Terus néni, mintha már várta volna, hogy kérdezzék, azonnal válaszolt. „Édes fiam, én azt tanácsolom, hogy már benne van a korban, válasszon és nősüljön meg! Az lesz magának is a legjobb!” Csaba tanár úr megrettent és magából kikelve mondta: „de hiszen én ezzel kezdtem ott az előző iskolában és nagyon nem jött be. Azért menekültem el onnan, mert lehetetlen volt az ex feleségemmel továbbra is együtt, egy fedél alatt tanítani!”

Kiss Lászlóné

Forrás

Szilánkok 8 - Finommetélt, vagy daragaluska?

Irén és Laci azt kissé furcsának találták, hogy a szobájuknak, csak a folyosóra nyíló ajtajához kaptak kulcsot, a lakásba nyílóhoz nem. Az volt az indokolás, hogy ez egy belső ajtó, ehhez nincs és nem is kell kulcs. Ezt kellett elfogadni, ha nem akartak a háziakkal rossz viszonyba kerülni, mert ők  egyébként nagyon barátságosak voltak. Különösen Erzsike, a háziasszony. Ha meghallotta, hogy valamelyikük otthon van, rögtön bejött egy kis tereferére. Kopogott az ajtón és választ sem várva  azonnal benyitott. Ez néha eléggé kellemetlen volt. Irén akkor már minden második héten szabad szombatos volt, Laci még nem. Ilyenkor bejött hozzá Erzsike, pedig neki sok tennivalója lett volna. „De minden kár haszonnal jár” szövegű közmondás, végül beigazolódott. Néhány hét után ugyanis Erzsike ajánlatot tett, hogy használhatják a konyhát, mert az eddigi tapasztalata szerint nagyon rendes emberekkel van dolga és biztos abban, hogy a két asszony majd jól megfér a konyhában. Ez az ajánlat akkor áll, ha hajlandók a lakbér mellé még az áram- és gázszámlának a felét fizetni. Ők ebbe örömmel beleegyeztek. Nem sejthették, hogy tetemes összegeket fognak a gáz fogyasztásért fizetni. Csak közvetlen az elköltözésük előtt, véletlenül tudták meg, hogy Erzsike jóformán az egész ház lakóitól, díjazás fejében sütemény sütést vállal. A házban egyedül csak ő rendelkezett gáztűzhellyel, a többi lakásban gázrezsók voltak, így mások nem tudtak sütni.
Vasárnap Irén korán kelt, hogy ne zavarja a háziakat a főzésnél. Marhahúslevest főzött, a főtt húshoz paradicsommártást készített. Sütött egy tepsi túros linzert is, ebből rögtön tányérra tett  kóstolót a háziaknak. A húsleveshez gyúrt egy levélre való tésztát, finommetéltnek. Gondolta három alkalomra beosztja maguknak. Mikor elkészült az étel megebédeltek. A maradék tészta a tálcán volt szétterítve, hogy száradjon. Irén bevitte a szobájukba. Erzsike benyitott hozzájuk, megköszönni a kóstolót. Meglátta a tésztát, megdicsérte Irént a szorgalmáért. Azután kölcsönkérte a tésztát azzal, hogy a következő vasárnap majd ő gyúr a két családnak. De nem tette. Ismét Irén gyúrt, ezt a tésztát Irén távollétében vette kölcsön Erzsike. Ígérte, hogy most már egész levél tésztát ad vissza. Ez is csak ígéret maradt. A következő vasárnap Irén daragaluskát szaggatott a levesbe. A továbbiakban már nem volt kedve kísérletezni a finommetélttel. A mai napig is versenyképesnek tartják a daragaluskát vele.

Kiss Lászlóné

Forrás

Szilánkok 7 - Néha téved az ember

Emmánál a férje pontosan egy negyed évszázaddal volt idősebb. Mikor összekerültek Dezső 55 éves volt, de 10 évvel fiatalabbnak látszott. Jó módot tudott biztosítani a fiatal feleségének. Mind a kettőjüknek, ez a második házassága volt. Emma a kis fiát az anyja gondjaira bízta. Dezsővel kezdetben jól éltek. A férfi Emmát a tenyerén hordta. Kényeztette, kiszolgálta és ő, ezt el is várta. Sokat utaztak, szórakoztak. A férfi ahová lehetett, a feleségét mindig magával vitte. Egy alkalommal egy vállalati bulin ismerte meg Emma, Dezső egy munkatársát, Rudit. Ettől kezdve, nem érezte jól magát a férje mellett. Megkereste Rudit telefonon, aki örömmel beleegyezett egy találkozásba. Ezután kezdetben ritkán és csak rövid időket, később egyre gyakrabban és hosszú órákat töltöttek együtt. Ez már a férjnek is feltűnt, de mikor megtudta, hogy miről van szó belátta, hogy nem tud ellene tenni, hiszen Rudi csaknem 20 évvel fiatalabb nála. Így hát szemet hunyt, kénytelen volt elhinni a felesége rengeteg túlórázását, később a két napos kiszállásait. Egy idő után Emma maga mesélte el a szerelmi kapcsolatát Rudival. Végezetül flegmán odavetette, ha a férjének kifogása van ellene, akkor Rudihoz költözik. Dezső azonban nem kifogásolt, vállalta, hogy az eddigi szerepkörben megmarad vele.

Jóval később, viszonylag rövid betegeskedés után Dezső, 78 éves korában elhunyt. Emma csak a divat kedvéért gyászolta. Egyébként úgy érezte, hogy most kezdődik számára igazán az élet. Ledöbbent, mikor Rudi az összeköltözési javaslatára, azt mondta, hogy: „minden továbbra is így jó, ahogyan eddig csinálták! Miért kellene ezen változtatni?” Tehát csak annyi lett a változás, hogy szabadon határozhatták meg, hogy mikor melyikük lakásában töltik az éjszakát, hetenként 1-2 alkalommal. Így telt el néhány év. A nyári szabadságukat együtt töltötték Olaszországban.

Egyszer Emma összetalálkozott Rudinak egy kollégájával, ő felhívta a figyelmét arra, hogy van náluk egy Zsuzsa nevű elvált asszony, aki nagyon igyekszik a férfi figyelmét magára terelni és úgy néz ki, hogy nem is sikertelenül. Emma ezen csak nevetett és fennhéjázó magabiztossággal a következőket mondta: „azt hiszi, hogy most megijesztett engem!? Pedig 15 év alatt volt szerencsém ahhoz, hogy az én Rudim kapacitását megismerjem és azt kontrollálni is tudjam!”Azért hazafelé menet, Emma egy kicsit eltűnődött ezen a beszélgetésen. Estére várta Rudit magához. Elhatározta, hogy a vacsorával most jobban kitesz magáért, mint eddig. Ettől egy kissé megnyugodott. Sietett haza. Szépen megterített és gondosan asztalra rakta a sok finomságot. Virág és gyertya sem hiányzott. Egy új, érzelemben gazdag CD-lemezt is elővarázsolt. Az órára nézett, Rudi késik, ez nem jellemző rá. Ideges lett. Feltárcsázta a lakás számát, de nem vette fel senki. Többször próbálkozott, de eredménytelenül. Elment a férfi lakására, nem nyitottak ajtót. Egy szörnyű, álmatlan éjszaka után, reggel bement Rudi munkahelyére. Ott sikerült megtudni, hogy Rudi Zsuzsával egy hónapra Olaszországba utazott vakációzni.

Az olaszországi utazás befejezése után, Zsuzsa feladta a lakását és Rudihoz költözött.

Kiss Lászlóné

Forrás

Szilánkok 7 - Az okos Gáborka

Gáborka itt nálunk, nagyon jól érezte magát,
Mindenhova követte ő, Évit, papát és a mamát.
Voltak kerti szerszámai ásó, kapa és gereblye,
Boldogan játszott azokkal, a 600 négyszögöles kertbe'.

Egy meleg nyári délután, kint kapált a Pista bácsi,
Gáborka felfigyelt arra, amint izzadtságát törli.
Megkérdezte, hogy miért kell ilyen melegben kapálni,
„Papa korán reggel szokott a traktorral szántogatni!”

„Sajnos nekem nincs traktorom, azért kell most is kapálni,
Bármennyire melegem van, ezt nem lehet abbahagyni.”
„Van megoldás Pista bácsi, lehet másként is csinálni,
Úgy gondolom a traktorát adja kölcsön a Dezső bácsi!”

Kiss Lászlóné

Forrás