Irén és Laci azt kissé furcsának találták, hogy a szobájuknak, csak a folyosóra nyíló ajtajához kaptak kulcsot, a lakásba nyílóhoz nem. Az volt az indokolás, hogy ez egy belső ajtó, ehhez nincs és nem is kell kulcs. Ezt kellett elfogadni, ha nem akartak a háziakkal rossz viszonyba kerülni, mert ők egyébként nagyon barátságosak voltak. Különösen Erzsike, a háziasszony. Ha meghallotta, hogy valamelyikük otthon van, rögtön bejött egy kis tereferére. Kopogott az ajtón és választ sem várva azonnal benyitott. Ez néha eléggé kellemetlen volt. Irén akkor már minden második héten szabad szombatos volt, Laci még nem. Ilyenkor bejött hozzá Erzsike, pedig neki sok tennivalója lett volna. „De minden kár haszonnal jár” szövegű közmondás, végül beigazolódott. Néhány hét után ugyanis Erzsike ajánlatot tett, hogy használhatják a konyhát, mert az eddigi tapasztalata szerint nagyon rendes emberekkel van dolga és biztos abban, hogy a két asszony majd jól megfér a konyhában. Ez az ajánlat akkor áll, ha hajlandók a lakbér mellé még az áram- és gázszámlának a felét fizetni. Ők ebbe örömmel beleegyeztek. Nem sejthették, hogy tetemes összegeket fognak a gáz fogyasztásért fizetni. Csak közvetlen az elköltözésük előtt, véletlenül tudták meg, hogy Erzsike jóformán az egész ház lakóitól, díjazás fejében sütemény sütést vállal. A házban egyedül csak ő rendelkezett gáztűzhellyel, a többi lakásban gázrezsók voltak, így mások nem tudtak sütni.
Vasárnap Irén korán kelt, hogy ne zavarja a háziakat a főzésnél. Marhahúslevest főzött, a főtt húshoz paradicsommártást készített. Sütött egy tepsi túros linzert is, ebből rögtön tányérra tett kóstolót a háziaknak. A húsleveshez gyúrt egy levélre való tésztát, finommetéltnek. Gondolta három alkalomra beosztja maguknak. Mikor elkészült az étel megebédeltek. A maradék tészta a tálcán volt szétterítve, hogy száradjon. Irén bevitte a szobájukba. Erzsike benyitott hozzájuk, megköszönni a kóstolót. Meglátta a tésztát, megdicsérte Irént a szorgalmáért. Azután kölcsönkérte a tésztát azzal, hogy a következő vasárnap majd ő gyúr a két családnak. De nem tette. Ismét Irén gyúrt, ezt a tésztát Irén távollétében vette kölcsön Erzsike. Ígérte, hogy most már egész levél tésztát ad vissza. Ez is csak ígéret maradt. A következő vasárnap Irén daragaluskát szaggatott a levesbe. A továbbiakban már nem volt kedve kísérletezni a finommetélttel. A mai napig is versenyképesnek tartják a daragaluskát vele.
Kiss Lászlóné
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése