Laci derűs hangulatban érkezett haza. Szokatlanul érzelmesen üdvözölte a feleségét. Úgy nézegette, mint aki először látja. Az arcát, haját simogatta, majd többször magához ölelte. Nem akarta elengedni, mintha attól tartana, hogy elveszíti. Irén végül nevetve megkérdezte, hogy minek köszönhető ez a nem éppen mindennapi viselkedése.
Laci vacsora közben elmesélte, hogy el kellett menni az anyakönyvi hivatalba, mert sürgősen szüksége volt valamihez, egy házassági anyakönyvi kivonatra. Ott érte azután a nagy meglepetés. A kiállított házasságlevelet kézbe adták. Ő csupán egy pillantást vetett rá és rögtön felfedezte benne a szarvas hibát. Az iraton Laci a valóságtól eltérően, kerek tíz évvel később született. Visszaadta az iratot és kérte, hogy javítsák ki. Közölték, hogy ez így került bejegyzésre és ennek alapján nem áll módjukban más adatokat beírni. Egy sereg aktát Laci kezébe adtak. Kérték, hogy menjen vele két szinttel feljebb egy irodába, ezt ott tudják korrigálni. Mert így, tulajdonképpen érvénytelen a házasságuk.
Laci huncut mosoly kíséretében megfogta felesége kezét és folytatta az elbeszélését: „tudod nagy gondban voltam, hogy mit tegyek. Nem is sejthettem, hogy ilyen könnyen visszatérhet a független legény életem. Alapos megfontolást igényelt, hogy kell-e nekem ez a házassági kötelék. Végül úgy döntöttem, felmegyek és elintézem.” Érzelgősen ölelgette, csókolgatta az asszonykáját, azután újra megszólalt: „Csöpikém, most pedig ünnepeljünk, mert ezentúl minden évben két házassági évfordulónk lesz!”
Kiss Lászlóné
Forrás
2018. november 23., péntek
2018. május 7., hétfő
Lacikám 90-dik születésnapjára
Nem tudom, hogy meghatódjak, vagy tréfálkozzak most veled?
Hogy szeretettel, vagy mókásan, írjam én a versemet!
Annyi minden történt velünk, az első találkozásunk óta,
Több kötetnyi könyv lehetne, és nem csak néhány strófa.
Üdék voltunk és fiatalok, mikor megismerkedtünk,
Első látásra éreztük, hogy valami lesz közöttünk.
Örömmel töltött el mindkettőnket egymás társasága,
Az sem zavart, hogy ez nincs másutt, csak az iskolába'.
Együtt hallgattuk a sok előadást, egy tankörben tanultunk,
Ha „véletlenül” hozzám értél, azt hittem elektromosságot gyakorlunk.
Oklevéllel a kezünkben viszonylag hamar frigyre léptünk,
Szerelmünkből gyümölcs fakadt, született két gyermekünk.
A tanulást nem hagytuk abba, egyetemi diplomát szereztünk,
Sok utat, hidat építettünk, közben gyerekeket neveltünk.
Rengeteg öröm, stressz, veríték szegélyezte életünk útjait,
Visszatekintve, az emlékektől, könnybe lábadnak szemeink.
Nagyon sok a szép emlék, mit együtt alkottunk teveled,
Melyeknél szívesen időzünk, szívünkből csordul a szeretet.
Van sok, mit másként csinálnánk, ha az élet ezt engedné,
Mert amit akkor régen elodáztunk, azt nincs ki visszanyerhetné.
A sors kínálta szépségeket pazarolni tudjuk, hogy nem szabad,
Meg kell ragadni amit lehetséges és a családdal élvezni azokat.
Minden kornak meg van a varázsa, de meg kell találni hozzá az utat.
Sikerül is az mindenkinek, ki igaz szeretettel, és őszintén kutat.
Boldog lennék, ha együtt megtalálnánk, az örök élet receptjét,
De boldogabb, ha rückwertsbe állíthatnánk az életünk kerekét.
Visszamennénk minimum ötven évet, de lehet, hogy hatvanat,
A hibáinkat kicsiszolnánk, mert így majd a „gyémánt” is jól mutat.
Hasztalan minden ábrándozás, így térjünk vissza, most a való életbe,
Egyértelmű és nem mese, hogy ezután is gyorsan jár az élet kereke.
Az én drága Lacikám az, kit most itt a családunkkal együtt ünnepelünk,
És mindnyájan meghatódva, nagyon sok szeretettel, szívből köszöntünk!
A hagyományostól eltérve, azt kívánjuk, maradjon sokáig a tánchoz kedved,
A jelenleg gyakorolt negyven percet soha ne sokalljad, inkább keveselljed,
Élvezzed a hasznos mozgás hatását és magasra emeljed az egészséged határát,
A Teremtő fokozza a boldog évek számát és majd a centenáriumon adunk érte hálát!
Kiss Lászlóné
Forrás
Hogy szeretettel, vagy mókásan, írjam én a versemet!
Annyi minden történt velünk, az első találkozásunk óta,
Több kötetnyi könyv lehetne, és nem csak néhány strófa.
Üdék voltunk és fiatalok, mikor megismerkedtünk,
Első látásra éreztük, hogy valami lesz közöttünk.
Örömmel töltött el mindkettőnket egymás társasága,
Az sem zavart, hogy ez nincs másutt, csak az iskolába'.
Együtt hallgattuk a sok előadást, egy tankörben tanultunk,
Ha „véletlenül” hozzám értél, azt hittem elektromosságot gyakorlunk.
Oklevéllel a kezünkben viszonylag hamar frigyre léptünk,
Szerelmünkből gyümölcs fakadt, született két gyermekünk.
A tanulást nem hagytuk abba, egyetemi diplomát szereztünk,
Sok utat, hidat építettünk, közben gyerekeket neveltünk.
Rengeteg öröm, stressz, veríték szegélyezte életünk útjait,
Visszatekintve, az emlékektől, könnybe lábadnak szemeink.
Nagyon sok a szép emlék, mit együtt alkottunk teveled,
Melyeknél szívesen időzünk, szívünkből csordul a szeretet.
Van sok, mit másként csinálnánk, ha az élet ezt engedné,
Mert amit akkor régen elodáztunk, azt nincs ki visszanyerhetné.
A sors kínálta szépségeket pazarolni tudjuk, hogy nem szabad,
Meg kell ragadni amit lehetséges és a családdal élvezni azokat.
Minden kornak meg van a varázsa, de meg kell találni hozzá az utat.
Sikerül is az mindenkinek, ki igaz szeretettel, és őszintén kutat.
Boldog lennék, ha együtt megtalálnánk, az örök élet receptjét,
De boldogabb, ha rückwertsbe állíthatnánk az életünk kerekét.
Visszamennénk minimum ötven évet, de lehet, hogy hatvanat,
A hibáinkat kicsiszolnánk, mert így majd a „gyémánt” is jól mutat.
Hasztalan minden ábrándozás, így térjünk vissza, most a való életbe,
Egyértelmű és nem mese, hogy ezután is gyorsan jár az élet kereke.
Az én drága Lacikám az, kit most itt a családunkkal együtt ünnepelünk,
És mindnyájan meghatódva, nagyon sok szeretettel, szívből köszöntünk!
A hagyományostól eltérve, azt kívánjuk, maradjon sokáig a tánchoz kedved,
A jelenleg gyakorolt negyven percet soha ne sokalljad, inkább keveselljed,
Élvezzed a hasznos mozgás hatását és magasra emeljed az egészséged határát,
A Teremtő fokozza a boldog évek számát és majd a centenáriumon adunk érte hálát!
Kiss Lászlóné
Forrás
2017. október 30., hétfő
Szilánkok 10 - Asszonysors
Minden a két kiskutya barátkozásával kezdődött. A parkba érkező két fiatal, talán ugyanabban a percben vette le a pórázt a kutyájáról. Azok mind a ketten, a mozgás szabadságától megittasulva elrohantak. Hangos csaholással üdvözölték egymást és olyan boldogan játszadoztak, mintha már régi ismerősök lennének. A lány állva maradt és tisztes távolságból figyelte őket. A fiú egy pillanatnyi tétovázás után odament hozzá. Először a kedvenceikről beszélgettek, a továbbiakban róluk esett szó. Sok érdekes, közös téma akadt. Végül megegyeztek, hogy ezután együtt sétáltatják a kutyáikat. Így másnap már nem véletlenül találkoztak. Észre sem vették, hogy a sétáltatás ideje, a szokványosnak a többszöröse lett. Végig saját magukról folyt a beszélgetés. Meséltek, kérdeztek. Kiderült, a tulajdonképpeni, hirtelen keletkezett, mélységes rokonszenvük centruma az, hogy sorstársak. Friciéket néhány éve elhagyta az apjuk egy nő miatt. Az anyjuk, aki addig jó anya, feleség és háziasszony volt, befelé fordult, magányába menekült és többé nem törődött a gyermekeivel. Andi szülei teljesen elhidegültek egymástól. Munkakörüknél fogva rengeteget utaztak és élték egymástól független, önálló életüket. Andi egyke lévén, nagyon sokat volt egyedül. Közös a két fiatalnál, hogy anyagi gondjaik nem voltak, de szülői gondoskodásban és szeretetben nem dúskáltak. Egyedül a kutyájukat és annak ragaszkodását érezték magukénak. Ezt tartották nélkülözhetetlennek és mindennél fontosabbnak.
Találkozásuk fordulópontot jelentett az életükben. Igyekeztek minél többet együtt lenni és a szívük legbensőbb titkait is feltárni. Andit az otthonában szinte bármikor fel lehetett keresni, ő örökké egyedül volt. Frici, ha hosszabb időre maradt ki, senki nem vonta érte kérdőre. Mind a ketten a gimnázium harmadik évfolyamán tanultak, csak más iskolában. Frici egy évvel idősebb volt Andinál. A kezdeti nagy egyetértés, később szerelemmé érett köztük.
Andi az érettségije idején már terhes volt, de még sikerült eltitkolni. A szüleinek azonban úgy érezte, hogy már ideje elmondani. Nem történtek érzelmi kitörések, csak hideg, de logikus intézkedések. Házasságkötés, lakásvásárlás, annak berendezése, végül az ifjú pár beköltöztetése. Mind a ketten kaptak a szüleiktől egy-egy takarékkönyvet, egy összeggel. Biztatták őket, hogy vigyázzanak magukra és egymásra. Sok boldogságot kívántak nekik, még egyszer és „mint akik jól végezték a dolgukat” becsukták maguk mögött az ajtót.
Frici egy távoli városba nyert felvételt az orvosi egyetemre. Elfogadta és megegyeztek Andi most mindenben segíti őt. Később, ha a gyermek nagyobb lesz, majd Frici teszi ugyanezt. Andi végig keményen helyt állt. Dolgozott a munkahelyén és otthon, gyereket nevelt a férjét segítette anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Frici kezdetben gyakrabban, később egyre ritkában látogatott haza. Mikor a tanulmányait befejezte hazajött és néhány hónap múlva összeköltözött egy ugyancsak friss diplomás egyetemi kolléganőjével.
Kiss Lászlóné
Forrás
Találkozásuk fordulópontot jelentett az életükben. Igyekeztek minél többet együtt lenni és a szívük legbensőbb titkait is feltárni. Andit az otthonában szinte bármikor fel lehetett keresni, ő örökké egyedül volt. Frici, ha hosszabb időre maradt ki, senki nem vonta érte kérdőre. Mind a ketten a gimnázium harmadik évfolyamán tanultak, csak más iskolában. Frici egy évvel idősebb volt Andinál. A kezdeti nagy egyetértés, később szerelemmé érett köztük.
Andi az érettségije idején már terhes volt, de még sikerült eltitkolni. A szüleinek azonban úgy érezte, hogy már ideje elmondani. Nem történtek érzelmi kitörések, csak hideg, de logikus intézkedések. Házasságkötés, lakásvásárlás, annak berendezése, végül az ifjú pár beköltöztetése. Mind a ketten kaptak a szüleiktől egy-egy takarékkönyvet, egy összeggel. Biztatták őket, hogy vigyázzanak magukra és egymásra. Sok boldogságot kívántak nekik, még egyszer és „mint akik jól végezték a dolgukat” becsukták maguk mögött az ajtót.
Frici egy távoli városba nyert felvételt az orvosi egyetemre. Elfogadta és megegyeztek Andi most mindenben segíti őt. Később, ha a gyermek nagyobb lesz, majd Frici teszi ugyanezt. Andi végig keményen helyt állt. Dolgozott a munkahelyén és otthon, gyereket nevelt a férjét segítette anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Frici kezdetben gyakrabban, később egyre ritkában látogatott haza. Mikor a tanulmányait befejezte hazajött és néhány hónap múlva összeköltözött egy ugyancsak friss diplomás egyetemi kolléganőjével.
Kiss Lászlóné
Forrás
Szilánkok 10 - Gyerekszáj
A három és féléves Zolika kérdezi,
Mama valamikor te is voltál kicsi?
Zolikám, mindenki kicsinek születik,
Aztán szépen lassan felnőtté növekszik.
De, ha mindenki kicsi, ki az anyukája,
Ki mos, főz és vasal a sok kis babára?
Tudod a földön mindig élnek emberek,
Közöttük vannak felnőttek és gyerekek.
Mikor te kicsi voltál, ki volt az anyukád?
Te őt nem ismerted, drága kis unokám.
Mama te tudod én mindenkit ismerek.
Sajnos édesanyámat nem ismerheted.
Miért, mama most hol van a te édesanyád?
Miért nem jön soha ide el tehozzád?
Szegény édesanyám, sajnos régen meghalt.
Tudom, édesanyád szegény volt, és meghalt!
Kiss Lászlóné
Forrás
Mama valamikor te is voltál kicsi?
Zolikám, mindenki kicsinek születik,
Aztán szépen lassan felnőtté növekszik.
De, ha mindenki kicsi, ki az anyukája,
Ki mos, főz és vasal a sok kis babára?
Tudod a földön mindig élnek emberek,
Közöttük vannak felnőttek és gyerekek.
Mikor te kicsi voltál, ki volt az anyukád?
Te őt nem ismerted, drága kis unokám.
Mama te tudod én mindenkit ismerek.
Sajnos édesanyámat nem ismerheted.
Miért, mama most hol van a te édesanyád?
Miért nem jön soha ide el tehozzád?
Szegény édesanyám, sajnos régen meghalt.
Tudom, édesanyád szegény volt, és meghalt!
Kiss Lászlóné
Forrás
Szilánkok 8 - A gondolkodó Mirtilke
László napja közeledik, a pesti papa névnapja,
Készül erre felnőtt, gyermek és a 2 éves Mirtuszka.
Verset tanít anya, apa, a kicsi szorgos tanuló,
Kis fejébe raktározza, ami kedvére való.
Anya, apa váltig mondja, a papának szánt rímeket:
„Kicsi vagyok, székre állok”, kis Mirtike jót nevet.
Kik eddig csak ültetgették, biztatják, hogy rá álljon,
Hogyha mégis szót fogadna, sürgetnék, hogy leszálljon.
Most megmakacsolja magát, a mindig okos tanítvány,
Egyszerre úgy viselkedik, mint egy kamaszkorú lány.
Megszólal az önérzete, ne csacsiskodj Mirtilke,
Ha nem állhatsz fel a székre, miért magolnád ezt be!?
Fejecskében nagy a káosz, nem tudja, hogy mit tegyen,
Úgy érzi nem helyén való, de így tanulni képtelen.
Agyacskája tanácsot ad, légy óvatos kis gazdi,
Hisz' ezt eddig mind tiltották, csak be akarnak ugratni.
A kis gyermek gondolkodik, bizonyára így lehet,
Mert bármikor próbálkozott, korholták, hogy „ezt ne tedd!”
Eldöntötte mit fog tenni, csak végre kell hajtani,
Anya, apa csodálkozzon, hogy be fog nekik tartani.
Ím eljött a várva-várt nap, a pesti papa névnapja,
A rokonság sorakozik, s köztük van a Mirtuszka.
Anya fénylő szemmel súgja, „Kicsi vagyok” kis Mirti mondd!
Mirti édesen mosolyog, érzi nem lesz semmi gond.
A kis gyermek huncut szemét a papára ráveti,
Aranyos kis hangocskáján a verselést elkezdi.
„Kicsi vagyok”– mondja Mirti, „Nem tudok felállni a székre!”
Majd boldogan nagyot kacag és mindenki kacag véle.
Kiss Lászlóné
Forrás
Készül erre felnőtt, gyermek és a 2 éves Mirtuszka.
Verset tanít anya, apa, a kicsi szorgos tanuló,
Kis fejébe raktározza, ami kedvére való.
Anya, apa váltig mondja, a papának szánt rímeket:
„Kicsi vagyok, székre állok”, kis Mirtike jót nevet.
Kik eddig csak ültetgették, biztatják, hogy rá álljon,
Hogyha mégis szót fogadna, sürgetnék, hogy leszálljon.
Most megmakacsolja magát, a mindig okos tanítvány,
Egyszerre úgy viselkedik, mint egy kamaszkorú lány.
Megszólal az önérzete, ne csacsiskodj Mirtilke,
Ha nem állhatsz fel a székre, miért magolnád ezt be!?
Fejecskében nagy a káosz, nem tudja, hogy mit tegyen,
Úgy érzi nem helyén való, de így tanulni képtelen.
Agyacskája tanácsot ad, légy óvatos kis gazdi,
Hisz' ezt eddig mind tiltották, csak be akarnak ugratni.
A kis gyermek gondolkodik, bizonyára így lehet,
Mert bármikor próbálkozott, korholták, hogy „ezt ne tedd!”
Eldöntötte mit fog tenni, csak végre kell hajtani,
Anya, apa csodálkozzon, hogy be fog nekik tartani.
Ím eljött a várva-várt nap, a pesti papa névnapja,
A rokonság sorakozik, s köztük van a Mirtuszka.
Anya fénylő szemmel súgja, „Kicsi vagyok” kis Mirti mondd!
Mirti édesen mosolyog, érzi nem lesz semmi gond.
A kis gyermek huncut szemét a papára ráveti,
Aranyos kis hangocskáján a verselést elkezdi.
„Kicsi vagyok”– mondja Mirti, „Nem tudok felállni a székre!”
Majd boldogan nagyot kacag és mindenki kacag véle.
Kiss Lászlóné
Forrás
2017. július 5., szerda
Szilánkok 8 - Módszere válogatja
Egy nyugat dunántúli kisváros gimnáziumába, iskolaév kezdetére egy új tanár érkezett. Csaba tanár úr jó megjelenésű, barátságos ember volt és a húszas éveinek a harmadik negyedében járt. Olyan valaki volt, akit a kolleginák és a lányos anyukák hamar észrevesznek. Ez történt itt is, nemcsak az iskolában, de még a városban is sokan felfedezték. Igyekeztek a közelébe férkőzni, hogy jobban megismerhessék. Rövid időn belül egy sereg meghívása volt kávéra, teára, uzsonnára, ebédre, vacsorára, de még egész napos vasárnapi programra is. Ez annyi volt, hogy lehetetlennek számított mindegyiknek eleget tenni. Mazsolázni is nehéz volt a választékból, mert jóformán nem ismert senkit és az elutasításával megbántani sem akart senkit. Nehéz helyzetben volt a tanár úr. Úgy érezte, a leghelyesebb amit tehet, ha mindenkit biztat és közben halasztgat. Ezt is tette. Közben Terus nénivel, az egyedülálló, idős háziasszonyával konzultált. Ő, mint a város őslakója, nagy ismeretséggel rendelkezett.
Gyorsan múlt az idő Csaba sokféleképpen próbálkozott és sok tapasztalatra tett szert. Közben hol csökkent, hol nőtt a népszerűsége. Szerette volna ezt szinten tartani, de nem tudta az élete sokszínűsége ellenére sem eldönteni, hogy mikor cselekszik helyesen és mikor nem. Egy teljes iskolaév tapasztalatával a háta mögött, a következő év küszöbén, a legilletékesebbnek a jólelkű Terus néninek öntötte ki, a következőképp a lelkét: „én igazán nem tudom, hogy mit tegyek, pedig Isten látja lelkemet, hogy szeretnék mindig jó úton járni. Egyedülálló fiatal férfi vagyok. Sok panaszra nincsen okom, hiszen a szó szoros értelmében körülvesznek a nők. Ennek ellenére bajban vagyok. Az a helyzet, ebben a kisvárosban, hogy itt mindent látnak, mindent tudnak és beszélnek is mindenről. Még az sem maradhat titok, ami a lefüggönyözött ablakok mögött történik. És ami a legnagyobb baj, még az én saját döntésem előtt, eljut a fülembe szóbeszéd útján az, hogy mit is szándékozok tenni. Példának okáért, ha már kétszer látnak beszélgetni egy nővel, szárnyra kel, hogy neki udvarolok. Ha hol ezzel, hol azzal teszem ugyanezt, azt híresztelik, hogy szélhámos vagyok. Ha begubózok és nem tárgyalok senkivel, az jön vissza, hogy egy fennhéjázó hülye alak vagyok. Terus néni tessék nekem tanácsot adni, hogy mit tegyek, mert így nem érzem itt jól magam!” Terus néni, mintha már várta volna, hogy kérdezzék, azonnal válaszolt. „Édes fiam, én azt tanácsolom, hogy már benne van a korban, válasszon és nősüljön meg! Az lesz magának is a legjobb!” Csaba tanár úr megrettent és magából kikelve mondta: „de hiszen én ezzel kezdtem ott az előző iskolában és nagyon nem jött be. Azért menekültem el onnan, mert lehetetlen volt az ex feleségemmel továbbra is együtt, egy fedél alatt tanítani!”
Kiss Lászlóné
Forrás
Gyorsan múlt az idő Csaba sokféleképpen próbálkozott és sok tapasztalatra tett szert. Közben hol csökkent, hol nőtt a népszerűsége. Szerette volna ezt szinten tartani, de nem tudta az élete sokszínűsége ellenére sem eldönteni, hogy mikor cselekszik helyesen és mikor nem. Egy teljes iskolaév tapasztalatával a háta mögött, a következő év küszöbén, a legilletékesebbnek a jólelkű Terus néninek öntötte ki, a következőképp a lelkét: „én igazán nem tudom, hogy mit tegyek, pedig Isten látja lelkemet, hogy szeretnék mindig jó úton járni. Egyedülálló fiatal férfi vagyok. Sok panaszra nincsen okom, hiszen a szó szoros értelmében körülvesznek a nők. Ennek ellenére bajban vagyok. Az a helyzet, ebben a kisvárosban, hogy itt mindent látnak, mindent tudnak és beszélnek is mindenről. Még az sem maradhat titok, ami a lefüggönyözött ablakok mögött történik. És ami a legnagyobb baj, még az én saját döntésem előtt, eljut a fülembe szóbeszéd útján az, hogy mit is szándékozok tenni. Példának okáért, ha már kétszer látnak beszélgetni egy nővel, szárnyra kel, hogy neki udvarolok. Ha hol ezzel, hol azzal teszem ugyanezt, azt híresztelik, hogy szélhámos vagyok. Ha begubózok és nem tárgyalok senkivel, az jön vissza, hogy egy fennhéjázó hülye alak vagyok. Terus néni tessék nekem tanácsot adni, hogy mit tegyek, mert így nem érzem itt jól magam!” Terus néni, mintha már várta volna, hogy kérdezzék, azonnal válaszolt. „Édes fiam, én azt tanácsolom, hogy már benne van a korban, válasszon és nősüljön meg! Az lesz magának is a legjobb!” Csaba tanár úr megrettent és magából kikelve mondta: „de hiszen én ezzel kezdtem ott az előző iskolában és nagyon nem jött be. Azért menekültem el onnan, mert lehetetlen volt az ex feleségemmel továbbra is együtt, egy fedél alatt tanítani!”
Kiss Lászlóné
Forrás
2017. július 2., vasárnap
Szilánkok 8 - Finommetélt, vagy daragaluska?
Irén és Laci azt kissé furcsának találták, hogy a szobájuknak, csak a folyosóra nyíló ajtajához kaptak kulcsot, a lakásba nyílóhoz nem. Az volt az indokolás, hogy ez egy belső ajtó, ehhez nincs és nem is kell kulcs. Ezt kellett elfogadni, ha nem akartak a háziakkal rossz viszonyba kerülni, mert ők egyébként nagyon barátságosak voltak. Különösen Erzsike, a háziasszony. Ha meghallotta, hogy valamelyikük otthon van, rögtön bejött egy kis tereferére. Kopogott az ajtón és választ sem várva azonnal benyitott. Ez néha eléggé kellemetlen volt. Irén akkor már minden második héten szabad szombatos volt, Laci még nem. Ilyenkor bejött hozzá Erzsike, pedig neki sok tennivalója lett volna. „De minden kár haszonnal jár” szövegű közmondás, végül beigazolódott. Néhány hét után ugyanis Erzsike ajánlatot tett, hogy használhatják a konyhát, mert az eddigi tapasztalata szerint nagyon rendes emberekkel van dolga és biztos abban, hogy a két asszony majd jól megfér a konyhában. Ez az ajánlat akkor áll, ha hajlandók a lakbér mellé még az áram- és gázszámlának a felét fizetni. Ők ebbe örömmel beleegyeztek. Nem sejthették, hogy tetemes összegeket fognak a gáz fogyasztásért fizetni. Csak közvetlen az elköltözésük előtt, véletlenül tudták meg, hogy Erzsike jóformán az egész ház lakóitól, díjazás fejében sütemény sütést vállal. A házban egyedül csak ő rendelkezett gáztűzhellyel, a többi lakásban gázrezsók voltak, így mások nem tudtak sütni.
Vasárnap Irén korán kelt, hogy ne zavarja a háziakat a főzésnél. Marhahúslevest főzött, a főtt húshoz paradicsommártást készített. Sütött egy tepsi túros linzert is, ebből rögtön tányérra tett kóstolót a háziaknak. A húsleveshez gyúrt egy levélre való tésztát, finommetéltnek. Gondolta három alkalomra beosztja maguknak. Mikor elkészült az étel megebédeltek. A maradék tészta a tálcán volt szétterítve, hogy száradjon. Irén bevitte a szobájukba. Erzsike benyitott hozzájuk, megköszönni a kóstolót. Meglátta a tésztát, megdicsérte Irént a szorgalmáért. Azután kölcsönkérte a tésztát azzal, hogy a következő vasárnap majd ő gyúr a két családnak. De nem tette. Ismét Irén gyúrt, ezt a tésztát Irén távollétében vette kölcsön Erzsike. Ígérte, hogy most már egész levél tésztát ad vissza. Ez is csak ígéret maradt. A következő vasárnap Irén daragaluskát szaggatott a levesbe. A továbbiakban már nem volt kedve kísérletezni a finommetélttel. A mai napig is versenyképesnek tartják a daragaluskát vele.
Kiss Lászlóné
Forrás
Vasárnap Irén korán kelt, hogy ne zavarja a háziakat a főzésnél. Marhahúslevest főzött, a főtt húshoz paradicsommártást készített. Sütött egy tepsi túros linzert is, ebből rögtön tányérra tett kóstolót a háziaknak. A húsleveshez gyúrt egy levélre való tésztát, finommetéltnek. Gondolta három alkalomra beosztja maguknak. Mikor elkészült az étel megebédeltek. A maradék tészta a tálcán volt szétterítve, hogy száradjon. Irén bevitte a szobájukba. Erzsike benyitott hozzájuk, megköszönni a kóstolót. Meglátta a tésztát, megdicsérte Irént a szorgalmáért. Azután kölcsönkérte a tésztát azzal, hogy a következő vasárnap majd ő gyúr a két családnak. De nem tette. Ismét Irén gyúrt, ezt a tésztát Irén távollétében vette kölcsön Erzsike. Ígérte, hogy most már egész levél tésztát ad vissza. Ez is csak ígéret maradt. A következő vasárnap Irén daragaluskát szaggatott a levesbe. A továbbiakban már nem volt kedve kísérletezni a finommetélttel. A mai napig is versenyképesnek tartják a daragaluskát vele.
Kiss Lászlóné
Forrás
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)