2018. november 23., péntek

Szilánkok 9 - Így is lehet szeretni?

 Ervin jó kedélyű férfi volt, kollégái sokat vidultak az élcelődésein. Egyszer csak betegesen szótlan lett. Nem mosolygott, inkább tépelődőnek látszott. Bizonyára valami komoly gond emésztette. Pedig alig két éve nősült. Azt vette el, akit szeretett. Mind a ketten jól kerestek. Betegnek sem látszottak. Akkor meg mi lehet az oka, hogy Ervin arcáról lehervadt az a mosoly, ami rá szinte állandóan jellemző volt. A környezetében mindenki észrevette a változást és faggatni kezdték. Egy alkalommal mondta, hogy szívesen megosztaná a nyomasztó bánatát a kollégáival. Habár tudja, hogy csak együtt érezni lehet vele, a felelősséget úgyis neki kell vállalni.

„Néhány évre vissza kell mennem, – kezdte a mondókáját – ha azt akarom, hogy mindent megértsetek. Egyetlen és késői gyerek voltam az egész családban. Így a szüleimen kívül, a nagynénik és nagybácsik is agyon kényeztettek. Ezenkívül, mindenkitől én örököltem. Érdekes módon, én még így is takarékoskodtam, ha nem is kellett volna feltétlen azt tennem. Mikor Lindát megismertem, jómódú polgárnak számítottam. Na, de aztán Lindával, minden megváltozott. Ő a fondorlatos bűbájosságával, szinte észrevétlenül rászoktatott arra, hogy minden este vacsorázni vigyem. Rövid idő alatt elfogyott a megtakarított pénzem. Azután sorra a nyakára hágtam az örökségekből lekötött összegeknek is. Majd eladásra kerültek a Velencei-tó melletti telkek.

Közben Lindát feleségül vettem. Igyekeztem rászorítani az otthoni vacsorákra. Kezdetben választékos hideg ételcsomagokat vásároltam. Nem nagyon tettszett neki. Meleg vacsorákat akart, főzni viszont nem volt hajlandó. Felajánlottam a kuktáskodásomat, az sem hatotta meg. Ha kellemes estét akartam, el kellett vinni vacsorázni. Különben elviselhetetlenül viselkedett. Szerettem őt és engedékeny voltam vele. Ő is jól keresett, de nem adott haza egy fillért sem. Mindent magára költött. Mindig divatosan öltözködött és sok ruha kellett neki. Ma már nincsen más vagyonom, csak a lakásom. Abból is az értékesebb tárgyakat pénzzé tettem. De most jön a java, hozzányúltam a vállalatnál rám bízott értékekhez. Ezt valaki felfedezte és jelentést tett az illetékeseknél. Már bejelentkezett a revízió és én menthetetlenül lebukok.”

Néhány perces szünetet tartott. Az irodában döbbent csend uralkodott. Ekkor Ervin keserűen felkacagott és a következőképpen folytatta: „most már tudom, mikor kellett volna Lindát végleg elhagynom! Képzeljétek, még udvaroltam neki, mikor egy este feljött hozzám. Méltatlankodott, hogy még nem vagyok indulásra készen. Én hivatkoztam a zord időjárásra, a lakás barátságos melegére. Természetesen arra is, hogy jó lenne itt nálam édes kettesben egy estét eltölteni. Nagy nehezen beleegyezett. Akkor én megkértem, hogy készítsen tojásrántottát, mert én nagyon szeretem. Felütötte a tojásokat, valószínűleg életében először. Belekerült egy sereg apró tojáshéj. Szóltam érte. Ő azt mondta, ha kész a rántotta, majd könnyebb lesz kiszedni. Emlékezetes vacsora volt mondhatom!”

Néhány nap múlva Ervin előzetesbe került. Linda neves védőügyvédet fogadott neki. Végül két év börtönbüntetésre ítélték. Linda azonnal benyújtotta a válókeresetét. Gyorsan elválasztották őket. De Linda még gyorsabban a felesége lett a védőügyvédnek. Jóval később derült fény arra, hogy Linda buktatta le a férjét, aki mellett „becsületére legyen mondva” kitartott az utolsó fillérig. Pedig már hónapokkal előtte, szerelmi viszonyt folytatott az állítólagos „védő” ügyvéddel.

Kiss Lászlóné

Forrás

Szilánkok 9 - Gyerekszáj

A két éves Péterke
Egyszer cukorkát kapott,
A zacskót szorongatva
Ült és nem játszogatott.

Mellé ült szép csendesen
Az öt éves Gáborka,
A sok színű csomagot
Vágyakozva mustrálta.

Péter bájos mosollyal
Még közelebb húzódott,
Gabika, nem adok! - Jó?
Halkan csak ennyit mondott.

Kiss Lászlóné

Forrás

Szilánkok 9 - Két házasság?

Laci derűs hangulatban érkezett haza. Szokatlanul érzelmesen üdvözölte a feleségét. Úgy nézegette, mint aki először látja. Az arcát, haját simogatta, majd többször magához ölelte. Nem akarta elengedni, mintha attól tartana, hogy elveszíti. Irén végül nevetve megkérdezte, hogy minek köszönhető ez a nem éppen mindennapi viselkedése.

Laci vacsora közben elmesélte, hogy el kellett menni az anyakönyvi hivatalba, mert sürgősen szüksége volt valamihez, egy házassági anyakönyvi kivonatra. Ott érte azután a nagy meglepetés. A kiállított házasságlevelet kézbe adták. Ő csupán egy pillantást vetett rá és rögtön felfedezte benne a szarvas hibát. Az iraton Laci a valóságtól eltérően, kerek tíz évvel később született. Visszaadta az iratot és kérte, hogy javítsák ki. Közölték, hogy ez így került bejegyzésre és ennek alapján nem áll módjukban más adatokat beírni. Egy sereg aktát Laci kezébe adtak. Kérték, hogy menjen vele két szinttel feljebb egy irodába, ezt ott tudják korrigálni. Mert így, tulajdonképpen érvénytelen a házasságuk.

Laci huncut mosoly kíséretében megfogta felesége kezét és folytatta az elbeszélését: „tudod nagy gondban voltam, hogy mit tegyek. Nem is sejthettem, hogy ilyen könnyen visszatérhet a független legény életem. Alapos megfontolást igényelt, hogy kell-e nekem ez a házassági kötelék. Végül úgy döntöttem, felmegyek és elintézem.” Érzelgősen ölelgette, csókolgatta az asszonykáját, azután újra megszólalt: „Csöpikém, most pedig ünnepeljünk, mert ezentúl minden évben két házassági évfordulónk lesz!”

Kiss Lászlóné

Forrás

2018. május 7., hétfő

Lacikám 90-dik születésnapjára

Nem tudom, hogy meghatódjak, vagy tréfálkozzak most veled?
Hogy szeretettel, vagy mókásan, írjam én a versemet!
Annyi minden történt velünk, az első találkozásunk óta,
Több kötetnyi könyv lehetne, és nem csak néhány strófa.

Üdék voltunk és fiatalok, mikor megismerkedtünk,
Első látásra éreztük, hogy valami lesz közöttünk.
Örömmel töltött el mindkettőnket egymás társasága,
Az sem zavart, hogy ez nincs másutt, csak az iskolába'.

Együtt hallgattuk a sok előadást, egy tankörben tanultunk,
Ha „véletlenül” hozzám értél, azt hittem elektromosságot gyakorlunk.
Oklevéllel a kezünkben viszonylag hamar frigyre léptünk,
Szerelmünkből gyümölcs fakadt, született két gyermekünk.

A tanulást nem hagytuk abba, egyetemi diplomát szereztünk,
Sok utat, hidat építettünk, közben gyerekeket neveltünk.
Rengeteg öröm, stressz, veríték szegélyezte életünk útjait,
Visszatekintve, az emlékektől, könnybe lábadnak szemeink.

Nagyon sok a szép emlék, mit együtt alkottunk teveled,
Melyeknél szívesen időzünk, szívünkből csordul a szeretet.
Van sok, mit másként csinálnánk, ha az élet ezt engedné,
Mert amit akkor régen elodáztunk, azt nincs ki visszanyerhetné.

A sors kínálta szépségeket pazarolni tudjuk, hogy nem szabad,
Meg kell ragadni amit lehetséges és a családdal élvezni azokat.
Minden kornak meg van a varázsa, de meg kell találni hozzá az utat.
Sikerül is az mindenkinek, ki igaz szeretettel, és őszintén kutat.

Boldog lennék, ha együtt megtalálnánk, az örök élet receptjét,
De boldogabb, ha rückwertsbe állíthatnánk az életünk kerekét.
Visszamennénk minimum ötven évet, de lehet, hogy hatvanat,
A hibáinkat kicsiszolnánk, mert így majd a „gyémánt” is jól mutat.

Hasztalan minden ábrándozás, így térjünk vissza, most a való életbe,
Egyértelmű és nem mese, hogy ezután is gyorsan jár az élet kereke.
Az én drága Lacikám az, kit most itt a családunkkal együtt ünnepelünk,
És mindnyájan meghatódva, nagyon sok szeretettel, szívből köszöntünk!

A hagyományostól eltérve, azt kívánjuk, maradjon sokáig a tánchoz kedved,
A jelenleg gyakorolt negyven percet soha ne sokalljad, inkább keveselljed,
Élvezzed a hasznos mozgás hatását és magasra emeljed az egészséged határát,
A Teremtő fokozza a boldog évek számát és majd a centenáriumon adunk érte hálát!

Kiss Lászlóné

Forrás