Szilánkok 8 - Módszere válogatja

Egy nyugat dunántúli kisváros gimnáziumába, iskolaév kezdetére egy új tanár érkezett. Csaba tanár úr jó megjelenésű, barátságos ember volt és a húszas éveinek a harmadik negyedében járt. Olyan valaki volt, akit a kolleginák és a lányos anyukák hamar észrevesznek. Ez történt itt is, nemcsak az iskolában, de még a városban is sokan felfedezték. Igyekeztek a közelébe férkőzni, hogy jobban megismerhessék. Rövid időn belül egy sereg meghívása volt kávéra, teára, uzsonnára, ebédre, vacsorára, de még egész napos vasárnapi programra is. Ez annyi volt, hogy lehetetlennek számított mindegyiknek eleget tenni. Mazsolázni is nehéz volt a választékból, mert jóformán nem ismert senkit és az elutasításával megbántani sem akart senkit. Nehéz helyzetben volt a tanár úr. Úgy érezte, a leghelyesebb amit tehet, ha mindenkit biztat és közben halasztgat. Ezt is tette. Közben Terus nénivel, az egyedülálló, idős háziasszonyával konzultált. Ő, mint a város őslakója, nagy ismeretséggel rendelkezett.
Gyorsan múlt az idő Csaba sokféleképpen próbálkozott és sok tapasztalatra tett szert. Közben hol csökkent, hol nőtt a népszerűsége. Szerette volna ezt szinten tartani, de nem tudta az élete sokszínűsége ellenére sem eldönteni, hogy mikor cselekszik helyesen és mikor nem. Egy teljes iskolaév tapasztalatával a háta mögött, a következő év küszöbén, a legilletékesebbnek a jólelkű Terus néninek öntötte ki, a következőképp a lelkét: „én igazán nem tudom, hogy mit tegyek, pedig Isten látja lelkemet, hogy szeretnék mindig jó úton járni. Egyedülálló fiatal férfi vagyok. Sok panaszra nincsen okom, hiszen a szó szoros értelmében körülvesznek a nők. Ennek ellenére bajban vagyok. Az a helyzet, ebben a kisvárosban, hogy itt mindent látnak, mindent tudnak és beszélnek is mindenről. Még az sem maradhat titok, ami a lefüggönyözött ablakok mögött történik. És ami a legnagyobb baj, még az én saját döntésem előtt, eljut a fülembe szóbeszéd útján az, hogy mit is szándékozok tenni. Példának okáért, ha már kétszer látnak beszélgetni egy nővel, szárnyra kel, hogy neki udvarolok. Ha hol ezzel, hol azzal teszem ugyanezt, azt híresztelik, hogy szélhámos vagyok. Ha begubózok és nem tárgyalok senkivel, az jön vissza, hogy egy fennhéjázó hülye alak vagyok. Terus néni tessék nekem tanácsot adni, hogy mit tegyek, mert így nem érzem itt jól magam!” Terus néni, mintha már várta volna, hogy kérdezzék, azonnal válaszolt. „Édes fiam, én azt tanácsolom, hogy már benne van a korban, válasszon és nősüljön meg! Az lesz magának is a legjobb!” Csaba tanár úr megrettent és magából kikelve mondta: „de hiszen én ezzel kezdtem ott az előző iskolában és nagyon nem jött be. Azért menekültem el onnan, mert lehetetlen volt az ex feleségemmel továbbra is együtt, egy fedél alatt tanítani!”

Kiss Lászlóné

Forrás

Szilánkok 8 - Finommetélt, vagy daragaluska?

Irén és Laci azt kissé furcsának találták, hogy a szobájuknak, csak a folyosóra nyíló ajtajához kaptak kulcsot, a lakásba nyílóhoz nem. Az volt az indokolás, hogy ez egy belső ajtó, ehhez nincs és nem is kell kulcs. Ezt kellett elfogadni, ha nem akartak a háziakkal rossz viszonyba kerülni, mert ők  egyébként nagyon barátságosak voltak. Különösen Erzsike, a háziasszony. Ha meghallotta, hogy valamelyikük otthon van, rögtön bejött egy kis tereferére. Kopogott az ajtón és választ sem várva  azonnal benyitott. Ez néha eléggé kellemetlen volt. Irén akkor már minden második héten szabad szombatos volt, Laci még nem. Ilyenkor bejött hozzá Erzsike, pedig neki sok tennivalója lett volna. „De minden kár haszonnal jár” szövegű közmondás, végül beigazolódott. Néhány hét után ugyanis Erzsike ajánlatot tett, hogy használhatják a konyhát, mert az eddigi tapasztalata szerint nagyon rendes emberekkel van dolga és biztos abban, hogy a két asszony majd jól megfér a konyhában. Ez az ajánlat akkor áll, ha hajlandók a lakbér mellé még az áram- és gázszámlának a felét fizetni. Ők ebbe örömmel beleegyeztek. Nem sejthették, hogy tetemes összegeket fognak a gáz fogyasztásért fizetni. Csak közvetlen az elköltözésük előtt, véletlenül tudták meg, hogy Erzsike jóformán az egész ház lakóitól, díjazás fejében sütemény sütést vállal. A házban egyedül csak ő rendelkezett gáztűzhellyel, a többi lakásban gázrezsók voltak, így mások nem tudtak sütni.
Vasárnap Irén korán kelt, hogy ne zavarja a háziakat a főzésnél. Marhahúslevest főzött, a főtt húshoz paradicsommártást készített. Sütött egy tepsi túros linzert is, ebből rögtön tányérra tett  kóstolót a háziaknak. A húsleveshez gyúrt egy levélre való tésztát, finommetéltnek. Gondolta három alkalomra beosztja maguknak. Mikor elkészült az étel megebédeltek. A maradék tészta a tálcán volt szétterítve, hogy száradjon. Irén bevitte a szobájukba. Erzsike benyitott hozzájuk, megköszönni a kóstolót. Meglátta a tésztát, megdicsérte Irént a szorgalmáért. Azután kölcsönkérte a tésztát azzal, hogy a következő vasárnap majd ő gyúr a két családnak. De nem tette. Ismét Irén gyúrt, ezt a tésztát Irén távollétében vette kölcsön Erzsike. Ígérte, hogy most már egész levél tésztát ad vissza. Ez is csak ígéret maradt. A következő vasárnap Irén daragaluskát szaggatott a levesbe. A továbbiakban már nem volt kedve kísérletezni a finommetélttel. A mai napig is versenyképesnek tartják a daragaluskát vele.

Kiss Lászlóné

Forrás