2017. május 12., péntek

Szilánkok 1 - Égi jelenség

Gyermekkori szép emlékeim közé tartozik a csillagokkal tele sötét égbolt. Ez akkor olyan volt, mintha egy fekete bársony leplen tündökölt volna a milliónyi ezüstösen sziporkázó csillag. Csodálatosan szép volt, nem lehetett vele betelni. Gyakran volt látható a Hadak útja, illetve Tejút. Ez utóbbi elnevezés illett rá jobban arra az égi útra, amit megszámolhatatlan apró csillag tett számunkra láthatóvá. Akkoriban megfigyeltük a tyúkanyót a csirkéivel, azaz a Fiastyúkot és júliusban, augusztusban a rengeteg hulló csillagot. Manapság be kell érni az Esthajnal csillaggal, a Göncöl szekérrel és a rengeteg mesterséges fénytől az éjszaka is „viszonylag” világos égbolttal.

Az idén nyáron történt, éjjel három órakor nem tudtam aludni és kimentem a teraszra egy kis friss levegőt szívni. Nagyon kellemes, csendes éjszaka volt. Leültem egy kerti székre és kémleltem az eget. A hold valahol bujkált a felhők között, nem mutatta magát. Elég sötét, borús volt az ég. Csillagok után kutattam, de csak a csodálatos Vénuszt sikerült felfedeznem. Egymással szembe néztünk, úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Egy idő után feltámadt a szél és ennek a hatására játszódott le egy érdekes égi jelenség. A szél fátyolfelhőket kergetett folyamatosan, a sötét égbolton csodálatosan fénylő, Esthajnal csillag irányába. Ezek a felhők különböző vastagságúak voltak. Néha olyan érzés volt, hogy egy kis cigaretta füst száll a csillag előtt, utána egy minta nélküli pasztellszínű muszlinkendőt húztak el előtte. Ilyenkor a csillag teljes fényereje érvényesült. Azután markánsabb felhők vonultak, melyek rövidebb-hosszabb időre egészen eltakarták a csillagot. Majd közép vastagságú fellegek következtek, ezek a csillag fényét teljes egészében engedték átsejleni. Tüneményesen szép látvány volt ez az égi jelenség. Hajnali fél ötig szemléltem, akkor már nagyon fáztam, így bebújtam az ágyamba és megpróbáltam aludni.

Kiss Lászlóné

Forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése