Gyöngyi

Az egyetem előkészítő tanfolyamán találkoztam Gyöngyivel. Érdekes, szép arca volt, még a nők sem tudtak elsiklani felette, nekik is észre kellett venni őt. Én nem tudtam levenni róla a szemem, a szomszédomnak is rögtön felhívtam rá a figyelmét. Egyenes derékkal, egy elegáns blúzban, szinte királynői tartással ült a padban Margóval, a barátnőjével. Néha a teremben körülhordozta a tekintetét és mindenkire mosolygott.

Akkor bontakozott ki igazán a szépsége, mikor kivillantotta hófehér, viszonylag apró fogakból álló fogsorait. Olyan volt ez, mint két gyöngysor a szájában, még a neve is ehhez igazodott. Ha becenév lett volna, akkor biztos lettem volna abban, hogy a fogai miatt kapta. A mosolyáról pedig feltételeztem, hogy valaki betanította rá, vagy legalább a tükör előtt gyakorolta be ilyen jól sikerültre.

Nem sminkelte magát, de nem is volt rá szüksége. A kifogástalan bőre, így natúran üde hatást keltett. Nagy barna szemeit sötét, sűrű szempilla övezte. Személyleírásnál az orrára, szájára azt írták volna, hogy rendes. A haja természetes hullámaival és ügyes kezű fodrásza munkájával, mint egy szép korona tette Gyöngyi fejét igazán olyanná, amit meg kellett csodálni.

A szünetekben a helyén maradt ülve, a közel ülőkkel beszélgetett. Mikor befejeződött az első nap, akkor állt fel először és igazán őszinte meglepetést okozott nekem. A feje búbjától derékig minden kifogástalan volt rajta. Mikor ült, azt hittem egy magas nő, de mikor felállt egy szabályos kis törpe állt előttem. Deréktól lefelé aránytalanul rövid volt. A lábai vastag, tömzsi oszlopok voltak.

Csodálatom sajnálatba csapott át. Eddig arra gondoltam, mit akar egy ilyen szép lány a műszaki pályán, sokkal könnyebben érvényesülhetne, ha manöken lenne. Most már láttam, hogy ez nem lehetséges.

Első beszélgetésünk alkalmával elmesélte, hogy egy nagyon jómódú férfi szerelmes belé és nem akarja, hogy tanuljon, feleségül akarja venni. Van neki egy komoly, szépen berendezett lakása, autója, jól fizető állása és annyira szereti, hogy mindenre képes lenne azért, hogy a kegyeit elnyerje. Ez mind nagyon kecsegtető, de ő mégis a tanulást választotta.

Margó diszkréten megsúgta, hogy ez a kérő pocakos, kopaszodó,eddig már két felesége elhagyta és csekély húsz év lenne csak köztük a korkülönbség.

Gyöngyi sorra mutogatta a rajta lévő, nem kevés ékszert, hogy ezeket mind ajándékba kapta a Zsigától. Az neki még a csillagokat is lehozná az égből. Szóval igazán jó parti lenne, de őt ez az erős elhatározásában egyáltalán nem tudja megingatni. Ő nem akar mást, csak tanulni!

Gyöngyi lelkesedése kevésnek bizonyult. Nem tűnt sem okosnak, sem jó felfogásúnak és talán a szorgalma sem volt elegendő. Sorra gyenge jegyeket szerzett, a tanfolyamnak még a feléig sem jutott el. Feladta, kimaradt.

Margó a tanfolyamot elvégezte, de az egyetemre ő sem jutott be. Ő újságolta el, hogy Gyöngyi végül elfogadta Zsiga mellett a harmadik feleség szerepét. Hátha úgy lesz, mint a mesében, hogy a harmadik lesz Zsigának az igazi, továbbá az áhított és beígért boldogság sem lesz átmeneti!

Kiss Lászlóné

Forrás